20
10/2010
8

Sós financier hallal, szárított paradicsommal, és amiről eddig nem beszéltem



Fotó: Krumpli Béla

Nagyon megnyugtató volt megtudni WÁ-tól, hogy nála is vannak olyan alapanyagok, hozzávalók, amit bizony nem túl szép dolog, de sajnál mindenkitől. Mert a mi kamránkban is rejtőzik egy-két dolog, amit annyira féltek, hogy oda kell figyelnem, nehogy ránk romoljon, és bontatlanul kelljen kidobnom. Igen, ebben is javultam az utóbbi években, de néha még rá kell beszélnem magam, hogy ha megesszük azt a féltett akármit, valóban elfogy, dehát azért vettem, hogy nekünk jó legyen, és nem attól lesz jó, hogy díszíti a kamrát. Hülyeség, tudom én is, de ha egyszer ez van...

Hogy példát is mondjak: ott vannak a halkonzervek. Persze, nem akármilyenek, és ismerőseim nem utaznak hetente Portugáliába. Ráadásul annyira finomak, hogy valóban, csak friss kenyérrel enni is élvezet, szóval fogytak, én meg szoruló szívvel figyeltem:) Az viszont milyen dolog rászólni Krmplra, hogy többet ne egyen! Inkább szó nélkül eldugtam őket. Krmpl ezzel néha próbált bosszantani, de én nyugodt voltam: a titkos tartalékok csak akkor kerülhetnek elő, ha valami igazán nagyon különleges dologra készülök.

Szerencsére a financiert annyira szeretem, hogy amikor a sós változatát megláttam, nem volt kérdés, hogy ebbe a portugál szardíniát kell belesütnöm. És annyira finom, hogy talán még egy konzervet nem fogok sajnálni egy újabb adaghoz:) Persze lehet kísérletezni mindenféle mással is. El tudom képzelni kecskesajttal és lilahagymával. Vagy pestóval. Vagy különböző zöldfűszerekkel. Most egy ideig nem kérdés, hogy mi lesz az előétel nálunk...

Hozzávalók:

4 tojásfehérje
16 dkg vaj
7 dkg mandula
15 dkg liszt
9 dkg szardínia (olajos halkonzervből)
8 dkg aszalt paradicsom

A vajat egy vastag aljú edényben felolvasztom, és alacsony tűzön hevíteni kezdtem, mígnem barna darabkák váltak ki belőle és illatos lett. (Először felhabzik, majd után kezd barnulni. Figyelni kell rá, hamar oda tud égni.) A mandulát, paradicsomot darabosra aprítom. Összekeverem a liszttel, belekeverem a halat, és az enyhén felvert tojásfehérjéket. Ráöntöm a vajat, és jól összedolgozom. valamilyen kisebb formába, 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percet sütöm.

Ezt a receptet alakítgattam.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr475593710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horasz 2010.10.20. 12:48:00

jajj...:) finom volt nagyon...

Chef Viki 2010.10.20. 14:34:13

Hogy ez mekkora nagy királyság!

Ez a megveszem - elteszem dolog ismerős :-)

"saját levében" 2010.10.20. 15:00:29

Csak neked és csak itt megsúgom, hogy két üveg nem akármilyen ringlit és egy üveg dalmát ajókát rejtegetek a legfelső polcon, balra, a hároméves birslekvár mögött, mert utóbbihoz már úgysem nyúl senki...De ez titok!

Mindennapi Manna 2010.10.20. 15:12:08

Köszönöm, hogy ezeket a titkokat megosztjátok velem:) Azért örülök ám, hogy nem csak én vagyok ilyen. A birslekvár nálunk sem tavaly készült, de féltve őrzöm!

édesem 2010.10.20. 21:30:12

ez bizarr, ez tetszik!!!

Anonymous 2010.11.04. 15:18:35

Hahaha, eddig észre sem vettem, hogy fény derült a titkomra:-))) Nálam pont most érik egy kamratakarítás, majd beszámolok, hogy milyen kincsekre találtam.

Mindennapi Manna 2010.11.04. 20:29:45

WÁ: :)

Anonymous 2011.07.04. 01:24:14

A "dugdosás" olyan mint az asszony aki soha nem eszik friss kenyeret mert vétek kidobni a szikkadtat.
süti beállítások módosítása