04/20105
Az alaplé dicsérete és mártás reteklevélből
Vannak dolgok, amiket elég lazán tudok kezelni. Ilyen volt hosszú ideig az alaplé kérdése. Ha éppen megmaradt valaminek a leve, betettem a fagyasztóba, de külön talán egyszer főztem. Mentségemre szóljon, mindig kicsi volt a fagyasztóm, ahhoz képest pláné, amit bele akartam gyömöszölni. Ma már nem értem, hogyan tudtam alaplé nélkül élni...
Amikor kipakoltam a régi fagyasztót, megfogadtam, hogy az újat rendszeresen átnézem, főzök abból, ami benne van, sőt, igyekszem minimális dolgot belepakolni. Úgy gondoltam, lesz egy fiók a zöldfűszereknek, egy az alapleveknek, egy pedig marad a fagylaltgép tartályának és annak, amit valami miatt muszáj lefagyasztani. (Például a bejelentkezett vendég mégsem tud eljönni, mindez a bevásárlás után derül ki.)
Szóval beköltöztünk, gyártottam egy nagyobb adag csirkealaplevet, másfél illetve egy literes palackokba tettem, és ment a mélyhűtőbe. Azóta abból élek gyakorlatilag, sőt, lassan neki kell állnom a következő adagnak. Kiolvasztani sem nagy kaland: ha hirtelen kell, levágom róla a palackot, és mehet is a fazékba, ahol pikk-pakk felolvad. Már csak bele kell turmixolni valamilyen zöldséget, és gyakorlatilag kész is a krémleves. És bár nehezen, de kimondom: zongorázni lehet a különbséget az alaplével és a nélküle készített ételek között. Annak ellenére, hogy én a reteklevél levest szerettem "simán" is.
Az alapléhez nincs fotó. Ha zöldséges alaplevet készítünk, akkor csomó zöldséget megpucolunk - répa, gyökér, zeller, karalábé alapból, de minél többféle kerül bele, annál finomabb lesz – beletesszük egy edénybe, felöntjük vízzel, és lassú tűzön puhára főzzük. Lehet ízesíteni babérlevéllel, szemes borssal, csillagánizzsal, de sózni sohasem szabad. Ha húsos lesz, a csontos húsokat és a megpucolt zöldségeket főzzük lassú tűzön hosszasan. Sózni ezt sem szokás. A sötétebb színű alaléhez főzés előtt a csontokat sütőben megpirítják. Ez utóbbit még nem próbáltam. Nagyon izgalmas főzés előtt elképzelni, melyik alaplé hozza ki a legjobban az ízeket, érdemes tehát többfélét is tartani.
Ennek a reteklevél-szósznak vagy krémnek is az alaplé a lelke. Mindenféle zöldségből készült tócsnihoz meg grissinihez kínáltam mártogatósként, de húsok mellé is el tudom képzelni. Vagy krumplipürébe belekeverve. Nagyon-nagyon zöld, nagyon-nagyon finom, és elképesztően egyszerű. Sikere biztos, a reteklevélre úgyis mindenki kíváncsi lesz.
Hozzávalók:
két-három csomó retek zöldje – a kisebb, fiatalabb leveleket válasszuk
egy kicsi krumpli
egy liter csirkealaplé
só
A krumplit megpucolom, kis darabokra vágom. Az alaplevet beforralom, közben megfőzöm benne a krumplit. Amikor a lé körülbelül harmadára fogyott, beleturmixolom a krumplit és a megmosott reteklevelet. Ha túl híg lenne, rövid időre visszateszem a tűzre és tovább sűrítem. Sózom, és máris tálalható.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.