Financier, a csoda

Egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyit tud a financier. Pusztán tojásfehérjéket akartam hasznosítani, és emlékeztem a receptre. Szerencsére. Vetekszik a cannelé-vel. Olyan, aminek azonnal elkérik a receptjét, férfiak visszatelefonálnak, hogy nagyon-nagyon finom volt. Gyerekek figyelmeztetik az anyukájukat, hogy végül mégsem írták le a receptet.

Könnyű, gyors. Finom. Ha nagyon koncentrálunk, még Párizs illatát is érezhetjük.

Kell ennél több?

Mindenkinek nagyon ajánlom.

És azt ugye mondanom sem kell, a vajat nem lehet lecserélni margarinra.



Hozzávalók:

16 dkg jó minőségű vaj
3 tojásfehérje
5 dkg darált mandula
5 dkg liszt
10 dkg porcukor
5 dkg kristálycukor
csipet só
1 evőkanál méz
1 vaníliarúd

A száraz hozzávalókat egy tálba teszem. Egy lábasba felteszem a vajat főni, belekaparom a vaníliamagokat, és addig pirítom, ameddig illatos lesz, és kis, apró barna darabok válnak ki belőle. (Figyeljünk oda, könnyen leég!) A tojásfehérjéket felverem annyira, hogy éppen fehér habos legyen. A száraz anyagokhoz hozzáadom a fehérjemasszát és egy evőkanál mézet, összeforgatom. Belekeverem a vajat és összedolgozom, ameddig egyneművé válik a tészta. (Ne ijedjünk meg, nem lesz túl bizalomgerjesztő.) Letakarva egy-két órát hűtőben pihentetem, majd egy nagy kerek formába öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöm. (Ha lenne financier formám, természetesen abban sütném. De így is tökéletes.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.