Kedves bisztroburger

Azt veszem észre magamon, hogy változnak az étkezési és vásárlási szokásaim. Ugyan figyelek arra, hogy egészségesen együnk, de már sokkal fontosabb számomra a hogyan, mint a mit. Vagyis igyekszem olyan helyen vásárolni, ahol sejthető, hogy szerették az árut, amit mi majd megeszünk. Persze, ez sok esetben nem követhető, de például azzal, hogy zöldséget, gyümölcsöt többnyire a piacon vásárolok, részben már megnyugtatom a kis lelkem. A boltokat is megválogatom, olyan helyre megyek, ahol kedvesek az eladók. Ha nem azok, inkább üres kézzel távozom, és zsíroskenyeret vacsorázom. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy elmentünk vacsorázni, és azért nem ettem végül, mert a pincér mogorva volt. Rosszkedvűen hozta volna ki az ételt.

A régi lakásunk a Hunyadi téri piac mellett volt. Úgy képzeltem, hogy bárhova költözünk is, én oda képes leszek visszajárni akár a város túlsó végéből is. Aztán úgy alakult, hogy most is piac közelében lakunk, pedig ez nem volt szempont a lakáskeresésnél. Az utcánk sarkán van egy szombati piac, tele finom almával, krumplival, télen fellelhető zöldséggel, hurkával, remek sonkával, tejtermékkel és kedves árusokkal. És ugyan nem felejtettem el a Hunyadi teret, de természetesen nem járok vissza minden szombaton - ennyit a hűségről. Most azt gondolom, hogy majd nyáron, de tudom, hogy ez önálltatás. Addig már itt is lesznek olyan árusok, akikkel elbeszélgetek, akikkel kedves ismerősként köszöntjük egymást. Akiket azért imádok, ahogyan bánnak az árujukkal, akikről tudom, honnan jöttek, mekkora a kertjük, hány disznót tartanak. És egyszer csak azt veszem észre, hogy ez a piac is rajta van az „életemet formáló piacok” listáján.



No, de a hamburger. Steril változatához nagyjából semmi közöm. Nincs lelkifurdalásom, ha véletlenül lecsúszik egy, és nem kívánom, ha hosszú évekig nem jutok hozzá. Nem gondolkodom azon, hogy mennyire műanyag. Nem utálom, nem akarok véleményt mondani róla. A steril hamburger és közöttem nincs kapcsolat, valószínű, pontosan a „hűvössége”, egyformasága, kiszámíthatósága miatt.

Bezzeg a lucskos hamburger! Az egészen más. Ennek lelőhelyeit szinte könnyes szemmel, suttogva osztja meg az ember legjobb barátaival. Hosszasan beszél róla, szinte minden morzsáját felemlegeti, analizálja. A lucskos hamburgerhez történetek egész sora kapcsolódik, hiszen ezt leggyakrabban buliból hazafelé fogyasztotta az ember, a Nyugatinál, a Moszkva vagy a Boráros téren. A felemlegetése hozzá magával a régi szerelmeket, a csalódásokat, a titokban elcsattant csókokat. A sóhajokat és a nevetéseket. A hajnalokat.



Nos, ezt a sóhajtós lucskos hamburgert, pontosabban bisztroburgert* sikerült elkészítenem. Bár nem a valaki utáni vágyakozás miatt hagyták el ajkainkat a sóhajok. Sőt, ha belegondolok, lehet, hogy mi tulajdonképpen nyögtünk. Iszonyatosan, butául jól laktunk.

Az egész Bebbel kezdődött, azt mondta, meglátogat. Bár ő állítja, hogy mindent szeret, néha támadnak bennem kétségek, amikor kimegy a boltba, hogy akkor ő most nagyon finomat hoz magának ebédre, és megjelenik egy májkrémmel. Szóval biztosra akartam menni, és hamburgert terveztem. Aztán szólt, hogy vissza mindent, addigra viszont megvásároltam az alapanyagokat, és ráhangolódtam. Sőt, Krmplval is közöltem, hogy hamburger lesz a vasárnapi ebéd. Na, ezt az arcát sem láttam még soha! Amikor a hitetlenkedés, a csodálkozás és az azonnali elutasítás ül ki az ember arcára. Közölte is, hogy ő abból nem biztos, hogy eszik. Annyira kiakadt, hogy elmesélte Einchinger barátjának is, akinek viszont elkerekedett a szeme, és mondta, hogy egyszer szóljunk majd neki is, ha lucskos hamburgert készítünk. Meghívtuk. Addigra Krmpl megenyhült, és kikötötte, hogy akkor viszont legyen sültkrumpli is, amit majd tabascoval locsolgatunk, mint annak idején Amerikában tette. Hárman megebédeltünk, az azt követő néhány órára ma sem szívesen emlékszünk. Úgy éreztük magunkat, mint a Piroska és a farkasból az utóbbi. Amikor köveket varrtak a gyomrába:)

*A bisztroburger a hamburger elegáns formája: tányéron tálalt hamburger.



Hozzávalók:

A bucihoz:
2 dl tej
5 dkg vaj
3 ek cukor
1, 5 kk só
1, 5 kk cukor
30 dkg sima liszt
30 dkg rétesliszt
fél ek sikér
egy zacskó szárított élesztő
1 tojás

A tetejére:
egy tojássárgája
néhány ek tej
szezámmag

A szobahőmérsékltű hozzávalókat egy tálban kézzel megdagasztom. Amikor duplájára kelt, ismét dagasztom egy keveset, hét részre osztom, bucikat formálok, és a tepsin hagyom kelni. Egy tojássárgát elkeverek néhány evőkanál tejjel, sütés előtt ezzel megkenem a bucik tetejét, és megszórom szezámmaggal. 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm.

A húshoz:
fél kiló darált hús (jelen esetben hátszín)
só
bors
olaj a sütéshez

Nem kell hozzá feltétlen hátszín, de nem árt, ha valamilyen jobb fajta húsból készül. A hozzávalókat összedolgozom laposabb pogácsákat készítek belőlük és forró olajban kisütöm.

Tálaláskor elengedhetetlen a sajt, a csalamádé, a savanyú uborka, ketchup és hagyma. Most készítettem mellé majonézes uborkát, volt sültkrumpli chiliszósszal, házi ketchup és saláta is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.