Összefoglaló: kicsit konyha, kicsit más

Amit meg kell jegyeznem a hétből:

A jó kés abban különbözik minden más vágószerszámtól, hogy vág. Mindent. Azonnal. A hatalmas sütőtököt, a csirkét, a birsalmát. Előtte és/vagy közben nem kell megfenni. Még nem szoktam hozzá, így minden nap meglepődöm, amikor gond nélkül szeli ketté a dolgokat. De ha sok mindent kell aprítanom, közben előveszem a régi kést, vagdosok vele egyet-kettőt, hogy érezzem és élvezzem a különbséget. Az ujjam csak picit bánja, a kés éppen csak hozzáért az ujjbegyemhez:) Nagyon JÓ érzés ezekkel a szerzeményekkel dolgozni!



*

A tibeti orvost nem ismertem, de nagyon sok gondolatát ismerem, némelyiket már használni is tudom. Közvetve ugyan, de folyamatosan alakítja az életemet. Egy ideig azt hittem, hogy már minden mondatát ismerem, aztán kiderült, hogy valószínű, még évekig találkozom olyannal, amit addig nem hallottam. Tegnap is egy ilyen ütötte meg a fülemet. Most nem vagyok érintett, éppen nem furdal a lelkiismeret, de jó lesz megjegyezni: „Lábad is van, szád is van, miért nem tudsz odamenni, hogy bocs?”



*

Megtörtént már, hogy rákattantam valamire, és sokkal több időt töltöttem vele, mint amennyi indokolt lett volna. (Például amikor felfedeztem a gasztroblogokat két éve…) Egy idő után idegesít ugyan, hogy megint azzal foglalkozom, de nem bírok elszakadni tőle. Ha éppen nem tudom „űzni”, gondolkodom rajta, vele kelek és fekszem. Aztán elmúlik, és ha csak időszakosan is, mindig találok valami mást. Most azokról beszélek, amelyek nem az én dolgaim, ennyire mélyen nincs rájuk szükségem. Mégis bennük, velük élek, mert olyan, mintha pihentetne, végre nem a saját dolgaimmal kell foglalkoznom. Pillanatokon belül százezer indokot találok arra, hogy miért fecsérelem az időmet. És bármennyire nem tetszik, kiderül, hogy függő vagyok. A függőségben pedig az a legnagyobb veszély, hogy ha éppen „leszokik” az ember valamiről, azonnal kerül a helyébe más, amire rákattanhat. Ezzel pedig olyan energiákat vonz be, amelyek ott maradnak, és mivel nem foglalkozunk velük, de nem is küldtük el, egy idő után ellenünk fordulnak. A gasztroblogok olvasása ugyan elvezetett az Égigérő paszulyig, de tudok olyan példát is mondani, amikor az indokolatlan pörgetésen túl nem lett a dologból semmi. Illetve dehogynem: fölösleges félelmek, görcsök, lelkifurdalások.

Leszokni valamiről nem könnyű, de most a saját magam érdekében vannak dolgok, amikkel egy ideig nem foglalkozom, és a gondolataimból is igyekszem kiűzni. Ezen már gondolkodtam egy ideje, de tegnap megérkezett a megerősítés. Pro és kontra. Mindenki jobban jár, ha a vaníliás spenóton agyalok! Recept hétfőn:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.