Nagy találkozások: az articsóka és én

Bár a konyhában nem szoktam félni – kivéve mostanában, amikor Krmpl a kezébe veszi az új késeket, és vág mindent, ami a kés útjába kerül, ha éppen az ujja az, akkor azt – az articsókával eddig nem mertem próbálkozni. Riasztónak tűntek azok a leírások, ahol szúrós levelekről beszéltek. Mert én nem láttam veszélyesnek ezt a növény, és arra gondoltam, biztosan nem jót nézek. Nem bátorítottak azok a receptek sem, amelyekben arról volt szó, hogy számomra bonyolultnak tűnő módszerekkel kell eljutni a szívhez. (Hm, ez amúgy sem egy könnyű folyamat…) Szóval bátorsággal nem társult, nagy kíváncsiság volt bennem. Vártam, hogy felnőjünk egymáshoz: az articsóka és én.

Nos, jelentem, az ismerkedésen túl vagyunk. Kellemes órákat töltöttünk egymás társaságában, és amennyiben az articsókának az az életcélja, hogy kinézzék, megkívánják, elkészítsék és jóízűen megegyék, akkor ő is igazán elégedett lehet. (Régebben többször arra a következtetésre jutottam, hogy egy olyan növénynek, amelyik a mai tudásunk szerint ehető, nyilván nagyobb vágya nem lehet, mint hogy el is fogyasszák…)

Sőt, az elmúlt két hétben kétszer is összeakadtak útjaink. Az elsőnél jelen volt Gy, mint összekötő, a másodiknál már csak kettesben voltunk. Én fedeztem fel, egyedül készítettem el, majd megosztottam az evés örömét Krmplval. Sikertörténet:)

A düsseldorfi piacon három féle articsóka is volt, Gy nagyon megörült a szép, nagy példányoknak, azonnal vásárolt három szép példányt. Ott az ő útmutatásai alapján készítettük el. Kukta voltam, élveztem nagyon. Itthon már szakácsként fogtam neki, a mártogatósokat kicsit másként ízesítettem, és nagy sikert arattam vele. Nem, nem, articsókát nem rejtett a bőröndöm, a Culinarisban találtam, szép, friss példányokat, amelyekből immár nagy szakértelemmel válogattam.

Az articsókának viszonylag kevés ehető része. Olyan tíz százalék körülbelül. Vagy nyolc. Viszont mivel óhatatlanul lassabban eszik az ember, közben figyel az ízekre, tépked, mártogat, a végére jól lehet lakni, bármilyen hihetetlennek tűnik az elején.



Hozzávalók:

személyenként egy nagy articsóka
articsókánként fél citrom
só

Az articsókát lemostam, a szárát letörtem – könnyű művelet, különösebb erő sem szükséges hozzá. A szárából kis szálkák állnak majd ki, de nem kell megijedni, a szív ettől még ehető! A külső leveleinek felét és az articsóka tetejét levágtam. Egy nagy fazékba tettem vizet, sót, és a félbevágott citromokat, és feltettem főni az articsókával együtt. Én 50 percet számoltam, ekkora példányoknak kb. ennyi időre van szükségük, míg megfőnek. Ha soknak tűnik, meg kell próbálni egy levelet kitépni. Ha könnyen kijön, megfőtt.

Az asztalra előre kikészítettem egy nagy üres tálat, és a kencéket, a megfőtt articsókát pedig egy tányéron tálaltam.



A mókás része ezután következik: az ember elkezdi kitépkedni a külső leveleket, amelyek szár közeli részében van egy falatnyi ehető rész. Fehérebb, mint a levél, könnyen felismerhető. Ezeket kell bemártani a különböző krémekbe, mártásokba, és fogaink segítségével kihúzni a levélből. A maradék mehet a nagy tálba.



Ahogy fogynak a levelek, úgy lesznek egy kisebbek. Egy idő után már nincs bennük ehető rész, ekkor három ujjal középen meg kell ragadni, és egy mozdulattal leszedni őket. Könnyen leválnak, két-három markolással már egy sincs a virág közepén. Ekkor érkezünk el a szőrös részig, ami szintén nem ehető. Kézzel, esetleg kés, vagy villa segítségével ezeket is le kell szedni - óvatosan, hiszen ez még nagyon forró. Ha mindezzel megvagyunk, máris eljutottunk az articsóka szívéhez. Ez a csúcspont, hiszen előttünk van egy ujjnyi vastag, tenyérnyi nagyságú ehető szív, amit a mártogatósokba tunkolva lehet megenni. Hozzá borokat kortyolgatva bizton állítom, felejthetetlen vacsora lesz!

A mártogatósokhoz:



Currys banán
egy jól megérett banán
egy evőkanál tejföl/majonéz
curry – legalább két teáskanál
só

A banánt villával összetörtem, hozzákevertem a tejfölt, curryvel, sóval ízesítettem.

Avokádó saláta
A múltkori salátát készítettem el, csak az avokádót ezúttal villával összetörtem, és egy evőkanál Philadephia krémsajttal tettem még krémesebbé.

Bazsalikomos paradicsom
néhány szem édes paradicsom – ilyenkor már koktél
bazsalikom – már csak szárított volt itthon
frissen őrölt bors
só
A paradicsomokat nagyon apró darabokra váégtam, fűszereztem, összekevertem.

Fokhagymás, tejfölös túrókrém
egy doboz Philadephia sajt
két-három evőkanál tejföl
három gerezd fokhagyma
A sajtot, a tejfölt és a zúzott fokhagymát simára kevertem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.