Póréhagymás paszternákpüré

Bármennyire liberális, jófej családban nőttem fel, és például a románok szidása nem nagyon volt jelen, voltak dolgok, amelyeket azért nem csináltunk, ettünk, mert azt a románok tették. Nem csak mi voltunk így ezzel, hanem az erdélyi, de legalábbis a kolozsvári magyarok általában. Arról már sokkal ritkábban volt szó, hogy mennyi mindent vettünk át, és ezek mind-mind színesítették, teljesebbé tették az életünket.

Gyerekkorom erdélyi magyar konyhájának két ilyen mostohagyermeke volt a paszternák és a póréhagyma. Ma is a fülembe cseng, ahogy szüleim egyik jó barátja kijelentette, kétségtelen kissé megvetően: azt a románok eszik! Akkoriban a nyugati konyha hírei nem nagyon jutottak el hozzánk, mert nyilván teljesen másként kezdünk el gondolkodni, ha valamilyen olasz fogáshoz kell, mondjuk póréhagymát főzni…

Póréhagymát tehát csak egyszerűen nem vásároltunk, a paszternákról viszont már lesújtóan nyilatkoztak a család idősebb tagjai. Ha petrezselyemgyökeret nem lehetett kapni, csak paszternákot, és valamibe muszáj volt belefőzni, azt kisebb fajta tragédiaként élték meg.

Ma persze más a helyzet, bár azt hiszem, ebben a tekintetben otthon még mindig elég nagy a szokás hatalma, bár annyira már ott sem szigorúak. Az tény, a fehérrépának más az íze, mint a paszternáknak, az utóbbi sokkal édesebb. Ha tehát helyettesítjük, más íze lesz az ételnek, de ez nem mindig baj.

Manapság viszont paszternákkal találkozom ritkábban, legalábbis a Hunyadi téri piacon. Vagy nem ismerik, vagy, ahogy Erzsi mondta, nem szeretik, mert túl nagyra megnő, meg elágazik a gyökere, vagyis nem szép. Terike viszont – aki szerintem a legkísérletezőbb háziasszony az árusok közül – ültetett egy keveset. Mivel a gyerekei a paszternákot nem nagyon szeretik, a nagyját ő ette meg. Először együtt párolta más zöldségekkel, de végül egymagában is megkóstolta, és úgy is ízlett neki. Múlt szombaton pedig hozott a piacra is, és hatalmas mázli: ugyan nagyon későn érkeztem ki, még volt néhány darab!

Valamilyen "darabosabb" köretnek képzeltem el, póréval vegyítve, de megfeledkeztem róla, hogy nagyon hamar megpuhul, így pürésítettem. Édességét kis szerecsendióval ellensúlyoztam. Most szombaton Terikénél még lesz egy kevés, további remek ötleteim közül kipróbálhatok egyet-kettő:)

A paszternák rehabilitációjára Tintaleves már felhívta a figyelmet, érdemes elolvasni.



Hozzávalók:

két paszternák - egy hatalmas, és egy normál fehérrépa méretű
egy nagyobb póréhagyma
öt dkg vaj
másfél deci tejföl
só
őrölt szerecsendió

A vajat egy fazékban megolvasztottam, beletettem a megtisztított, három centis darabokra vágott póréhagymát, és öt percig dinszteltem. Ezután beletettem a kockákra vágott paszternákot (ezt is előzőleg megpucoltam természetesen), néhány percig kevergettem a hagymával együtt, majd kis vizet öntöttem rá, sóztam, és fedő alatt párolni kezdtem. Amikor megpuhult, összeturmixoltam, belekevertem a tejfölt, és a szerecsendiót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.