Hurrá!

Lomtalanítás volt a kerületben. Mondanom sem kell, tele van a lakás mindenfélével, köztük jócskán akadnak olyan dolgok, amikre pillanatnyilag nincs szükségünk, de vagy kedves emlékek, vagy jópofák, vagy csak megszoktuk, vagy egyszerűen jók lesznek még valamire.

Krmpl viszont úgy érezte, hogy valamitől mégiscsak meg kell szabadulnunk, és leselejtezett egy serpenyőt. A kicsi, amit elég gyakran használtam. Nem is árulta el, csak annyit mondott: majd rájövök. Nagyjából két nap múlva kezdtem el keresni a serpenyőt, aztán amikor sehol nem találtam, gyanakodni kezdtem… Krmpl mindent bevallott, de azonnal hozzátette: kapok másikat.

Jól jártam, ugyanis legközelebb három edénnyel jött haza:) Volt köztük egy francia lepénysütő, egy olasz serpenyő, és egy aranyos magyar lábos - kiváló magyar áru minősítésű.



A lepénysütő közepén volt egy papír. Szilikonos ragasztóval rögzítve, azonnal lejött, semmi nem ragadt utána. A serpenyőre a papír rá volt hajtogatva, így rögzítették, nem kellett hozzá ragasztó. A láboson gyárilag volt két papír, ragasztva mindkettő, meg egy árcédula. Az egyik gyári papír lejött egy-kettőre, a másik és az árcédula viszont kifogott rajtam. Előbb szárazon próbáltam, félig sikerült letépnem, de a ragasztós rész ottmaradt. Aztán bevizeztem, de teljesen ekkor sem sikerült leszednem Elővettem a súrlószert, szivaccsal próbálkoztam, semmi. Aztán jött az a fém dörzseszköz, aminek nem tudom a hivatalos nevét. Egy idő után sikerült eltávolítanom úgy, hogy a ragasztó sem maradt rajta, és a zománc sem sérült. Hurrá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.