07/20084
Béles, ahol már lehet hegyet látni
Béles régi otthoni nyaralásaim igen fontos helyszíne. Többször sátoroztunk itt, a világtól annyira nem messze ugyan – Kolozsvártól 80 kilométerre –, de mégis teljesen elzárva tőle. A fenyvesek között, a tótól nem messze van egy tisztás, ahova gyerekkoromban visszajártunk. Ott akár két hetet is eltölthettünk, ember nem tévedt oda. Maximum legelésző tehenekkel találkoztunk. Igazi nomád élet volt ez, jéghideg patakban fürödtünk, rengeteget gombásztunk, málnásztunk, áfonyáztunk. Bográcsban főztünk minden nap, és nagyokat kirándultunk. Esténként a tábortűz mellett énekeltünk. Ha hazamegyek, és nincs idő messzebb kirándulni, ide akkor is muszáj elmennünk, hegyet, havast látni:)
Béles (Beliş)a Móc-vidék egyik faluja. A mócok Biharban, a Gyalui-havasokban, az Erdélyi-érchegységben, főként hegyi tanyákon és kisebb falvakban élnek, a románság külön néprajzi csoportját alkotják. A mócok legmostohább hegyvidékeken laknak, nem ritka, hogy két ház között több kilométert kell gyalogolni hegyen-völgyön át. Ezeken a vidékeken földművelésre nem nagyon van lehetőség, állattartással, fakitermeléssel foglalkoznak.
Béles egy húsz kilométeres duzzasztott tó fölött fekszik. Ma már egy teljesen új település, régen a völgyben volt a falu, ahol most a hatalmas víztömeg van. Amikor a tavat felduzzasztották, ezt a falut is kiköltöztették, fel a dombra.
A képek a múlt héten készültek. Gyönyörű volt az idő, ami a hegyek között igazán szerencsének számít. Itt még van szamóca, és a margaréták sem nyíltak el. A vörös áfonyának azonban még kell egy hónap, ameddig megpirul...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.