Befőzés éjszaka egykor

Na jó, csak tíz óra volt, és körülbelül 28 fok, amit sikeresen feltornásztam 32-re. A sütő meg a tűzhely egyszerre melegített. Élni tudni kell. A meggyet meg akkor kell befőzni, amikor van.

Gyerekkoromban a lekvár befőzése egész napos munkának számított. Nagyszüleim hajnalban kimentek a piacra, kiválogatták a megfelelő gyümölcsöt, majd hazacipelték. Nem lehetett segíteni, ez a munka szerves része volt. Otthon hatalmas tálakban megmosták, ha kellett kimagozták a gyümölcsöt. Előkerültek a nagy fazekak, amit kizárólag befőzésre használtak, a lekvárkeverő, óriási fakanalak. És elkezdődött a hosszú órákig tartó főzés, nagymama egész nap állt a fazék mellett, és keverte a lekvárt. Késő délután lett, mire üvegekbe tették, celofánnal lefedték, lekötözték az üvegeket, betették a dunsztba, és mindenről lemosták a kifröcskölt lekvárt.

Számomra nagy felfedezés volt, hogy lekvárt nem csak ipari mennyiségben lehet eltenni. Így nem tűnik heroikus munkának, pusztán egy kis pepecseléssel járó élvezet. (Persze, a kánikulát leszámítva.) Másfél-két kiló gyümölcsöt szoktam egyszerre befőzni, a végén ízesítem kis adagokban, idén üvegenként.

A befőzéshez azonban így sem lehet hirtelen ötlettől vezérelve nekikezdeni, hiszen időben gondoskodni kell a megfelelő üvegekről. Praktikusabbak és jobban mutatnak a polcon az egyformák, de ha év közben „érdekesebb” formájú üveg kerül a házhoz, azokat is félreteszem, nem bírok ellenállni. Nálunk a kis üvegek a nyerők, amit adott esetben egy alkalommal ki lehet üríteni. Tavaly felfedeztem, hogy van egy olyan bébitápszer, aminek a fedelét vissza lehet zárni. Szerencsére két kollegámnak, meg egy barátnőmnek is pici gyereke volt, őket riasztottam. Hordták is becsülettel az üvegeket, néhány idénre is maradt. Az év folyamán többször kísértésbe estem, ki akartam dobni őket, de végül győzött a józan ész(?).



Az üvegeket átmostam, majd 130 fokos sütőbe tettem fél órára, csírátlanítani.

A meggyet nem turmixoltam, szeretem, ha darabos marad, a levét nem főztem el, ezt külön üvegbe tettem, jó alap mártásokhoz, sütemények, húsok mellé. A Haas Quittin 3:1 zselésítőjét használva sűrítettem be.

A meggyet kimagoztam, szigorúan gumikesztyűben, és magozó nélkül, ez utóbbival nekem lassabban megy. A gyümölcsöt lemértem és beletettem egy fazékba. A leírást követve összekevertem a zselésítőszerrel, majd kilónként 35 dkg cukrot tettem bele, és főztem 5 percig. (Ez több cukor, mint amennyit ajánlanak, idén ennyit szavaztam meg.) Kis adagokat szedtem ki egy tálba, ízesítettem, üvegekbe tettem. Rácsavartam a tetőt, és néhány percig a tetejükre állítottam. Ezután kerültek a száraz dunsztba.

Végül négyféle ízesítésű lekvár készült:

rumos – egy üvegnyihez egy evőkanál rumot kevertem
vörösboros-chilis – három chilit vágtam apróra, egy evőkanál bort kevertem hozzá
mentás-csokis – nem volt itthon friss menta, így mentás étcsokoládét tettem bele
bazsalikomos– három friss bazsalikomlevelet vágtam apróra

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.