Őstermelők a Hunyadi téri piacon

Erzsiék asztala a Hunyadi téri piacon


Nagy felfedezés volt számomra a Hunyadi téri piac, mert mint említettem, imádom a szabadtéri piacokat. Úgy járok ide, mintha haza mennék, megismernek az árusok, tudják, mit, hogyan szeretek? Ha külön kívánságom van, azt is teljesítik, emlékeznek, hogy miről beszéltünk hetekkel ezelőtt, ha kérek valamit, azt félreteszik nekem. Ha egy-két hétig valamiért nem megyek ki, aggódnak értem, és el nem tudják képzelni, mi történhetett, hiszen nem szóltam előre, hogy nem megyek. És ahol az árut szeretettel adják el, nem csak úgy odadobják elém.

Nemcsak vásárolni járok a piacra, szeretek beszélgetni is az árusokkal. Tudom, ki mikor szedte le a sóskát, ki segített kötözni a kaprot, hogyan fejlesztették otthon a tejfeldolgozót és mikor ballag az unoka? Én is örülök, ha a néni, aki kijárt a lányával árulni, már egészen jól érzi magát a hosszú betegség után. Minderről zöldségválogatás közben beszélgetünk, és úgy tűnik, ez mindenkinek jól esik.


Ilonka sajtjai

Ilonka volt a legelső, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem a Hunyadin. Örkényből hozza a nagyon finom sajtjait és a házitejet, néha csirkét, télen meg disznótorost. Nyáron az anyukája is kijár, ő gyümölcsöt árul, újabban a veje is segít. Mindenféle sajtokat, gomolyát készítenek tehén-, és kecsketejből, különböző fűszerekkel ízesítve, illetve füstölve. Tavaly volt juhsajt és orda is, idén egyelőre nincs: a juhok kint vannak a nyájban, és csak Ilonkáék tartanának igényt a tejre. A többi gazda kiöregedett, nem bírják a munkát, ami a feldolgozással jár, ők a gyapjú és a bárány miatt tartják az állatokat. Húsz juhért – ennyi van Ilonkáéknak - a juhász nem feji őket, így elapad a tejük.


A korai sárgabarack

Pénteken Ilonkáék standján már sárgabarack pompáztak. Meg is lepődtem, hogy-hogy ilyen korán? Megtudtam: manapság már be tudják úgy oltani a fákat, hogy ennyire korán teremjenek. Olyan ez, mint az eperrrel történik manapság, jönnek az új fajták, ahogyan öregednek a fák, úgy szorulnak ki, tűnnek el a régiek. Ilonkáék két hét múlva hoznak frissen vágott csirkét, mindig felírja, ki kért - feliratkoztam én is a listára.


A Bácsi, Aki Kistarcsáról Érkezik

Másik kedvencem, a Bácsi, Aki Kistarcsáról Érkezik. Nagyon komolyan válaszol a kérdéseimre, mélyen a szemembe néz, minden szavának súlya van. Mostanában néha már rám is mosolyog – lassan már két éve, hogy ismerjük egymást. Ő az, aki majdnemmindig elsőként mehet haza, hamar elfogy az áruja. Tavaly tőle vásároltam (végre) igazi, méregerős tormát, amit csak zokogva lehet lereszelni. Nála láttam először kínai snidlinget is, ami úgy néz ki, mintha fű lenne, és fokhagyma íze van. Pénteken gyönyörű bazsalikomot is hozott, kapkodták is az emberek, másnál nem volt még.


Erzsi

Erzsiék a Galga völgyéből jönnek. Erzsit, amióta az anyukája beteg, hol a férje, hol a lánya kíséri, segíti az árusításban. Náluk láttam először bordó bazsalikomot, pénteken is hozott nekem egy kis csokorral. Mint mondja, az idei vetés még nagyon kicsi, a saláták között nem tudtak megnőni, locsolni viszont nem lehetett őket, azt a saláta sínylette volna meg. Zöld koriandert, rozmaringot, répát, petrezselyemgyökeret, krumplit, hagymát, borsót, tojást is nála szoktam vásárolni. Pénteken már volt cukkini, uborka is. Erzsitől kérdeztem egyszer meg, miről ismerszik meg az igazi őstermelő. Azt mondta a kezéről, azt nem lehet letagadni.


Terike céklái

Terike pénteken, amikor fotózni kezdtem a zöldségeket, kicsit átrendezte a pultot, hogy a sok zöld jobban mutasson, érvényesüljön. Ő már három hete hozza a „bébi” cékla (elképesztő, egy hét alatt mennyit nőttek!). Mindig mondja, mások nem értik, miért nem hagyja, hogy nőjenek, de hát a vevői alig várják, hogy hozza már. Ha előző nap nem tudja hajnalban leszedni a sóskát, spenótot, salátát, inkább nem hoz, mert hamarabb elfonnyad. A vevőit pedig nem szeretné becsapni.


A pénteki zsákmány

A heti zöldségadagunkat nagyjából ezen a négy helyen szerzem be, no meg a sajtot, gyümölcsöt Ilonkáéktól. Általában szombaton, az őstermelők ugyanis nem tudnak minden nap árulni. A péntek, szombat biztos, egyesek szerdán is kijönnek. Nem olcsó az asztalbérlés, sokba kerül a benzin is. Meg dolgozni is kell valamikor, ültetni, kapálni, locsolni, szedni, kötözni, fejni, sajtot készíteni...


Új felfedezettek

A piachoz hozzátartoznak a viszonteladók is. Nekem közülük is megvannak a kedvenc árusaim, bár most pénteken felfedeztem egy újabb házaspárt, őket máskor is felkeresem. Náluk lehet sárga paradicsomot és fehér padlizsánt vásárolni. Volt sárga cukkinijük is, de szerencsére a végén vettem észre őket, így erről már lebeszéltem magam. Ugyanis a piacon a józan eszem cserben hagy, mindig elcsábulok, túlvásárolom magam:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.