Tört kukorica sóskával – a nyár slágere

Túl vagyok életem első teljesítménytúráján, klassz volt nagyon. Most az a terv, hogy megyek máskor is, de csak gyalogolni. Terepen biciklizni továbbra sem szeretnék, annál rosszabbat keveset tudok elképzelni, mint felfele tekerni. Pedig soha nem próbáltam, de láttam mások arcát:)

Sztána környéke gyalog is gyönyörű, elképesztő, ahogy felmászik az ember a völgyből, és megnyílnak Kalotaszeg dombjai, kitárul a látóhatár. Vonatról is imádom, egészen szépen látszik a völgy az egyik irányba, gyalogosan azonban egészen hátborzongatóan gyönyörű.

Négy felnőtt és három gyerek indultunk. Mi, a Csinosék, szoknyában gyalogoltunk, ez a koncepció része volt. Majhogynem azért vágtunk bele, hogy szoknyában gyalogolhassunk. Mondjuk a titokzokni már nem volt annyira jó ötlet, mert ugyan csinos voltam, de minden tüske, ragadós fűszál, minden a lábamat szúrta egyenesen, a zokni, mivel tulajdonképpen nem volt, semmitől nem tudott megvédeni. Klassz karcolások vannak a lábszáramon, nem a macska tette velem.

Az, hogy M-el ketten sokkal gyorsabban gyalogolunk, mint a többiek, az út első félórájában kiderült, így lett a kedvenc túratársam egy kilenc éves kisfiú. A gyorsaságon kívül úgy tűnt, összekötött bennünket a növények szeretete, legalábbis együtt örültünk a réten növő mentának, lelkesen kóstolgattuk a nem túl érett somot és szedret. Nem esett kétségbe, amikor nem a túranaplót követtük, hanem egy ember útmutatásait, ami azért nem volt jó ötlet, mert ő bizonyára ismerte az utat, mi meg nem. Egy ideig megjegyeztem, hogy hol kell mennünk, onnan viszont az árkon-bokron következett, szerencsére az irányt tudtam, erdőben barangolni meg szeretek és nem félek. Mondjuk lehet, hogy rajtunk kívül senki nem élvezte volna, és M is nagyon boldog volt, amikor meglátta az anyukáját az ellenőrző ponton.

A cél Sztánán a Szentimrei villa volt. Gyönyörűen felújították, ha szállás kell a környéken, érdemes megérdeklődni, hogy éppen van-e szabad ágy.

Kolozsvár amúgy tele van gasztroprogrammal is, egyet mi is csináltunk Molnár-Fodor Edinával. Ezen kínáltuk végül a kukoricapürét, pedig én csak elővettem megmutatni, ha már éppen volt készen. Edina viszont beleszeretett, mondta, hogy ezt mindenképpen.

És aztán erre mondták boldogan a jelenlevő szülők, hogy ezt talán a gyerek is megeszi, és mégis evett kenyeret is, nem csak kukoricát :)

Annyira semmiség az egész, hogy ennél egyszerűbb nincs is, csak két dolog fontos: a kukorica legyen igazán jóízű. És legyen mellette valami savanyú. Sóskával nagyon finom, ribizlivel egy fokkal még szebb, szóval érdemes próbálkozni. Ja, mert itthon még lehet kapni ribizlit.

A sóskás változatot kipróbáltuk úgy is, hogy csak megszórtuk friss sóskával, az nem volt elég, kell alá a fonnyasztott réteg is, úgy lesz kerek az egész.

Köretként is finom, akkor lehet csak kukorica, de kínálhatunk mellé sóskát is. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora rajongója leszek.

Mennyiséget csak találomra írok. Mindenki annyit készítsen, amennyit gondol. Szerencsére nem az van, hogy amennyit felvesz, és elrontani se nagyon lehet.

Ha kenyérre szánjuk, 2 cső bőven elég, köretként, vagy köretpótlóként lehet személyenként 1 cső.

A kukoricapürét szoktam fűszerezni is, római kömény, koriander, kicsi erőspaprika, de gyakrabban ettük csak sósan, sóskával.

Hozzávalók:

2-4 cső kukorica
20 dkg sóska
só

A kukoricaszemeket éles késsel, mélyebb tálban levágom a csőről. Vágódeszkán próbálkozva egyenletesen lehet beteríteni a konyhát kukoricaszemekkel. Egy edénybe öntöm, és ujjnyi vizet öntök rá, sózoim, és 5-6 percig párolom-főzöm.

Kicsit hagyom hűlni, majd botmixerrel összetöröm. Ízlés kérdése, hogy mennyire, mi szeretjük, ha maradnak benne egész szemek is, úgy sokkal izgalmasabb enni. Ha kell, kicsit sózom még.

Közben a sóskát megmosom, lábosba teszem és megfonnyasztom. Általában a mosás után marad rajta elegendő víz, nem is kell alátölteni. Picit sózom.

Tálaláskor a kenyeret megkenem a sóskaszósszal, utána kukoricával, majd megszórom vágott sóskával. És még teszek rá ezt-azt:)

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.