Ettetek már vörösáfonyás krumplipürét?

A krumplipürét két dolog miatt érdemes ízesíteni: egyrészt akkor is finom lesz, ha éppen íztelen krumplit fogott ki az ember, másrészt kell a változatosság, nagyon izgalmas ízkombinációkat kapunk, ha belekeverünk mondjuk egy kis áfonyát.

Nem olyan régen olvastam egy cikket a krumplipürékészítés tudományos megközelítéséről. Kezdődik persze a fajta kiválasztásánál, de földi halandó, ésszel felfogható áru krumplinál nem biztos, hogy kedve szerint válogathat. Szóval ezen lépjünk túl, és rögtön nekiütközünk a következő kérdésnek: héjában, vagy pucolva főzzük meg a krumplit? Én elég praktikus lény vagyok, így a megpucolom, felvágom, sós vízben megfőzöm elveket vallók pártjához tartozom. A héjastól megfőzni, de főleg a forró krumplit hámozni túlontúl macerásnak és fájdalmasnak tűnik. A sütőben sült krumpli meg egy pici vajjal is finom, minek tovább dolgozni vele?!

Továbbá fontos kérdés, a mennyi vaj és tej kérdése is, illetve tej, vagy tejszín. A vajról eltérőek a vélemények, amennyit felvesz, szokták mondani. Igen, figyelni kell, meg kóstolni, ez a két művelet eléggé hamar eldönt mindent. A magam részéről mindig tejjel készítem, jó zsíros, házi tejjel, ez finomabb, mint például egy pasztörizált, homogenizált tejszín.

A krumplit állítólag szentségtörés konyhai robottal összetörni, azt csakis kézzel ildomos. Namármost én csak és kizárólag géppel készítem, és elég jók szoktak lenni a püréim. Nagymama utolsó éveit például az ultrahabos krumplipüréimmel szépítettem meg. Úgy tudta dicsérni, úgy tudta mondani, hogy az mennyire finom, mintha mindaz, amit ő egész életében főzött, lenullázódott volna az én pürém mellett. Hiába mondtam neki, hogy nem én, a gép teszi a csodát, nem hitt nekem, maradtam én a krumplipüréikirálylány.

A vajat hidegen, esetleg szobahőmérsékleten, a tejet picit felmelegítve szoktam hozzáadni. Csak érzésre löttyintem bele, inkább keveset, ha kell, pótlom. Most már szemre megy a játék, nem nagyon szoktam elrontani.

Pár éve elkezdtem mindenfélét belekeverni a kész pürébe, nagyon izgalmas állaga és íze lesz. Nem én fedeztem fel a spanyolviaszt, vannak országok, ahol nemzeti specialitások az ízesített pürék. Angliában, Írországban póré-, vagy újhagymával keverik ki, és champnak hívják. A belga változatban lehet brokkoli, spenót, kelkáposzta, póré, és stoempnek nevezik.

Jelenleg három kedvenc pürénk van, a sor évszakonként változik. Meddig még van petrezselymzöld, abból szoktam pestót készíteni és abból lesz a zöld krumplipüré. A piros a legegyszerűbb: a sós vízben eltett áfonyát keverem hozzá, és kész is. Mondjuk a karácsnyi asztalra ennél jobbat elképzelni sem tudok a bármilyen sült mellé. A fehér krumplipürében van főtt zeller, meg karamellizált zellerkocka is.

A krumplipüréhez azért nem írok receptet, mert mint fentebb látszik, sok mindentől függ. Hiába írnám le, hogy 1 kiló krumplihoz kb 5 dkg vaj, 1-1,5 dl tej, ez vagy igaz adott krumplira, vagy nem. Szóval azt készítse el mindenki úgy, ahogy szokta.

Korábban itt írtam meg 17 tippet, arról, hogy mivel lehet feldobni a krumplipürét.

A receptekért tovább a delejes derelyére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.