Egy hónap nejlonzacskó és nejlonszatyor nélkül. Lehetetlen?

fotó: unsplash.com

Azt veszem észre, hogy általában minden szülő aggódik, hogy milyen óvodába, iskolába, magánórára, sportra, egyetemre járjon a gyereke, hogy a lehető legjobban érvényesüljön majd. Az viszont már jóval ritkábban kérdés, hogy azért mit tesznek, hogy picit is könnyítsenek a Föld terheltségén, hogy mire a gyereke kijárja a legjobb óvodát, iskolát, egyetemet, élsportoló lesz és nagyon érvényesült, addig még legyen egy olyan élhető hely, ahol a tudását kamatoztatni tudja.

Persze, szörnyülködünk Kínán, meg Indián, elmondjuk azt is, hogy borzasztó, ami az esőerdőkben történik, de ha a mi kényelmünk múlik azon, hogy most gyalog, vagy autóval megyünk, kivágunk-e az erdőből egy kicsit, vagy sem, kidobjuk-e az ételt vagy sem, akkor sokkal megengedőbbek vagyunk, sőt, olykor természetesnek találjuk, hogy igen, autózunk, kivágunk, eldobunk. A környezetszennyezést is valahogy mindig mások „csinálják”.

Magam sem vagyok kivétel, bár igyekszem-igyekszem, de mondjuk a komfortzónámat emiatt még nem nagyon hagytam el. Például általában van nálam szatyor, de ha éppen nincs, sebaj, vásárolok. Most azonban kipróbálom, hogy milyen az, ha nem vagyok magammal ennyire megengedő. Eldöntöttem, hogy egy hónapig megpróbálok minél kevesebb nejlonzacskót hazahozni. A cél persze a nulla, de úgy vagyok vele, hogy jobb lesz utólag örülni, mint közben bosszankodni, mert valamiért nem sikerült tökéletesen tartani magam az elhatározáshoz. Szóval minél kevesebb zacskó, és a történések napi dokumentálása.

fotó: unsplash.com

Az már most is alaphelyzet, hogy szatyor mindig van nálam, ezért nagyon sokszor nem kérek nejlont. De ha például olajos magra volt szükségem, eddig szótlanul néztem, hogy zacskóba mérték. Ugyanígy a hentesnél sem tiltakoztam, hogy nejlonba tették a húst, hiszen hogyan másképp hoztam volna haza?

Nos, ezeken szeretnék most változtatni. Ez ezt jelenti, hogy sokkal tudatosabban meg kell terveznem a vásárlásokat, sőt, azt is, hogy mit eszünk. Hiszen azt is el szeretném kerülni, hogy utolsó pillanatban leugrom a boltba, és veszek például valamilyen előre csomagolt húst, amivel hazahozok egy kisebb raklapnyi műanyagot. Ezentúl tervezetten megyek vásárolni, műanyag dobozokkal, vászon zacskókkal, szatyrokkal felszerelkezve. És ha nem lesz nálam több szatyor, doboz, akkor hiába látok meg bármit, nem veszem meg, mert nincs mibe tenni. Ez a terv, meglátjuk, mennyire megvalósítható.

Az könnyebbséget jelent, hogy általában egy nagyon csinos hátizsákkal járok, 1-2 kilónyi cuccot bármikor elnyel, illetve az üres műanyag dobozokat sem kell külön szatyorban hordoznom. Összeszedtem az összes vászon szatyromat – ezekből előnyben részesítem a vállra akaszthatókat. Azt ugyanis nagyon nem szeretem, ha hosszabb ideig kézben kell cipelnem. Műanyag dobozból valószínű, kell vásárolnom még egy szerettet, ezek tárolása sem egyszerű egy kis lakásban, de legfeljebb majd azt is jobban átgondolom, hogy a konyhaszekrényből mire van feltétlenül szükség, és mi az, ami csak a helyet foglalja.

Az is biztosan könnyebbséget jelent, hogy kenyeret gyakorlatilag nem vásárolunk, így például a pékségben nem kell vitatkozni a zacskón. Azt még nem tudom, hogy a csarnokban a hentesek mit szólnak a dobozaimhoz, de minden este elmesélem facebookon, hogy miket vásároltam, és miben hoztam haza.

A projektet már egy ideje dédelgetem magamban, erre a héten minden újság címlapon hozta, hogy immár 185 ország 15364 tudósa figyelmeztet bennünket, hogy lassan elértünk az utolsó utáni pillanathoz. Túlontúl kihasználjuk a Föld tartalékait, szennyezzük a vizeket, levegőt. Tettek jó néhány javaslatot is, ebből igazán csak néhány: több természeti rezervátumra lenne szükség, csökkenteni kell a szemétbe jutó élelmiszer mennyiségét, és támogatni kell a fogyasztás csökkentésére irányuló kezdeményezéseket.

Nos, akkor én elkezdem. Azt nem tudom, mennyivel fogunk kevesebbet fogyasztani, de az egészen biztos, hogy zacskóból alig engedünk be párat az életünkbe. Szurkoljatok és kövessetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.