Kókusztejes paradicsomleves

Most, hogy már csak három hónap – mondjuk ez az optimista verzió - van a nagy költözésig, kezdem magam beleélni. Addig persze még legalább kétszer költözünk, na nem mindig új lakásba, csak időnként ki, meg vissza. Ha nem lenne így is elég mozgalmas, izgalmas az éltünk, akkor beleviszünk pár ki-, meg bepakolást.

Közben, életemben először, nagyon komolyan felmerült bennem, hogy esetleg egy kutyát is beszerezhetnénk, bár lehet, hogy ez egyelőre romantikusnak tűnő álom marad. Minden esetre ez nem felhívás egy keringőre, kérek minden ismerőst, és barátot, ne lepjenek meg semmilyen cuki állattal, nem lenne vicces. Az autóvezetésben előbb kellene gyakorlatot szereznem, tehát autó esetleg jöhet:) Az minden esetre elgondolkodtató, hogy amikor a kutyás gondolataimról beszéltem Krmplnak, kiderült, hogy neki is eszébe jutott már legalább egyszer, hogy a csodakertben esetleg lehetne állatunk is.

Kánikula? Hűtsd le magad ezekkel az ételekkel!

Egyszer össze kellene írni, hogy mely konyhai eszközökre van feltétlenül szükségem minden percben, melyek azok, amiket ne dobozoljak be, hanem hurcoljam magammal. Pár kisebb gépen kívül, amit szerencsére magammal hoztam, például nélkülözhetetlennek tűnik a lekvártölcsér:) Magam se gondoltam volna.

Amikor elkészült Kolozsvárig a vasútvonal, akkoriban Budapestről körülbelül öt perccel volt hosszabb a a menetidő, mint egy hónappal ezelőttig. Vagyis olyan hét óra alatt lehetett elvonatozni Kolozsvárig. A MÁV egy bravúros húzással ezt az időt most 12 órára tornászta fel. Persze, vágányfelújítással magyarázzák, de pár éve ezért már szívtunk minden utazásnál, amikor 10-15 kilométer miatt buszra kellett átszállni. Állítólag most ugyanazt a 10-15 kilométert újítják fel. És persze, az Elvirán ez egyáltalán nincs feltüntetve, mert minek is lenne.

Körülbelül pont ilyen ugrándozó a hangulatom is, mint ez a bejegyzés. Meleg van, és éhes vagyok, de kilakkoztam a körmöm, most meg kell várnom, míg megszárad.

Viszont ez a leves elég jó. Eddig tejszínnel hígítottam, de egy spéci alkalomra nem éreztem elég szofisztikáltnak, meg ütközött egy másik fogással, így kitaláltam a kókusztejes változatot. Egyszerűen zseniális. Akár reggelire, vacsorára is. Szobahőmérsékleten.

Hozzávalók:

4 db nagyobb paradicsom
1 ek szárított oregano
3-5 dl kókusztej
só
bors

Lehúzzuk a paradicsomok héját, és felkockázzuk, nem kell túl apróra. Az oreganot, ha szükséges, lemorzsoljuk, majd száraz fazékban, állandóan kevergetve, elkezdjük pirítani. Amikor már elképsztő illatokat bocsát ki magából, de még nem égett meg – itt azért résen kell lenni –, beleöntjük a paradicsomot. Miután kifröcsögte magát, körülbelül 5-8 percig főzzük, majd levesszük a tűzről, és kicsit hűlni hagyjuk. Ez csak a botmixerünk élének kímélést szolgálja. Szóval pürésítjük a paradicsomot, sózzuk. Visszatesszük a tűzre, felöntjük kókusztejjel, és ismét felforraljuk.

Nem tudok pontos mennyiséget mondani a kókusztejre, hiszen ez függ a paradicsom levességétől, illetve attól, hogy nekünk hogyan ízlik. Én folyamatosan kóstolgatom, és egyszer csak érzem, hogy most már ok.

Tálalásnál valamilyen jóféle olajjal locsolgatom. Ez lehet hidegen sajtolt napraforgó, vagy olíva is.

Díszítésül mindenféle ehető dolgot szórok a levesre. A kókuszreszelék és az olajos mag nem játszik, mert elsüllyednek. Viszont ha van kéznél csíra, abból gyönyörűségeket lehet építeni a leves tetejére.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.