Kakukkfüves juhtúró vörösáfonyával

A román pásztoroknak* 18 szavuk van a tejfeldolgozásból eredő termékekre és melléktermékekre attól a perctől, hogy a friss tejet beoltották egészen addig, míg még nem készült el a túró. Vagyis a késztermékek nincsenek a listán, csak a különböző állapotú és zsírtartalmú tejek, tejfölök, tejhabok, savók.

A késztermékeket, túrókat, sajtokat zsírósságuk, puhaságuk, érettségük szerint ugyancsak megkülönböztetik, más szót használnak a puha, és mást a kemény sajtokra.

Van például egy túrófajta, a Focsani (ejtsd: foksány), amit csak májusban készítenek. Úgy, ahogyan egyébként a juhtúró készül: megcsinálják a sajtot, majd szeletelik, áztatják, ledarálják, és sóval összegyúrják. Csak mivel ez még a szoptató juhok tejéből készült sajtból van, sokkal-sokkal krémesebb, ízesebb a végeredmény, mint a későbbi, „egyszerű” juhtúrók. Románul hozzáteszik, hogy krémtúró, és májusban csomó bolt kirakatában ott virít a felirat: „Avem crema Focsani”, vagyis van Focsani krémünk.

Focsani túróból nagyjából ugyanazt lehet készíteni, mint juhtúról szokás. Általában puliszkát töltenek, rétegeznek vele. Vagy lepénybe töltik, esetleg kifőtt tésztára morzsoljákj. Szerintem leginkább enni kell kiskanállal, hiszen mindössze egy hónapig kapható, és hát nagyon finom.

Nagyon jól passzolnak hozzá a májusban szedhető, kerti és mezei ehető zöldek. Kakukkfűlevél, komlóhajtás, zsálya, kapor, menta. Csak össze kell keverni, és kész.

Nálunk a hab a tortán a vörösáfonya** volt, amit eddig soha nem ettem meg, pedig az mindig van otthon. Az egyetlen gyümölcsszósz, amit megeszik édesapa is. Nekem szószként még mindig nem kedvencem, de az egész szemek nagyon izgalmasak összekeverve különböző más alapanyagokkal. Héjuk annyira kemény, hogy ne törjenek össze, és roppanjanak az ember fogai alatt,amikor ráharapunk. Nagyjából olyan, mint a kaviár. Íze kellemesen, gyümölcsösen savanykás, nem is értem, miért kellett eltelnie ennyi évtizednek, míg rákaptam.

Édesanya roppant egyszerűen teszi el: a megmosott, tisztított, nyers gyümölcsöt felönti hideg vízzel, és tesz egy parányi szalicilt a tetejére. Nem kell légmentesen lezárni, semmit se kell tenni vele, bármikor kinyitható, ki lehet venni belőle egy keveset, vígan elvan magában. És az az igazság, hogy annyira nem használunk tartósítószert, meg nem is eszünk olyan feldolgozott élelmiszert, amit telenyomtak, hogy az a pici nem is okoz lelkifurdalást. Merthogy az nem kérdés, hogy ezentúl nekem is kell minden évben. Legalább három kiló:)

*A romániai piacokon érdemes végigkóstolni a különböző sajtokat, túrókat. Szívesen adnak kóstolót, és nagyon sok ízű tejtermékkel lehet találkozni. Nekem se mindegyik a kedvencem, de tény, hogy a legfinomabb csípős túrót ott készítik, mint ahogy finom, zsírós juhtúrókat is ott lehet találni.

**Ez a vörösáfonya nem az, amit a boltban árulnak cukrozott formában. Hiszen az a tőzegáfonya. Ezt a hegyekben, fenyőerdők tövében lehet/kell szedni. Augusztus vége felé már nagyjából beérett, frissen rendkívül fanyar, és akkor finoman fogalmaztam.

Hozzávalók:

200 g Focsani túró
1 maréknyi friss kakukkfű a közeli domboldalról

A kakukkfű levélkéit leszedjük a szárról, összevágjuk, majd elkeverjük a túróval. Kenyérre, zöldségre kenjük, és megszórjuk vörösáfonyával.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.