02/20151
Mejadra és nemez
Fotó: Krumpli Béla
A címben csak az egyik szó egy étel neve, a másik pont azt jelenti, amire mindenki gondol. A mejadra (mujaddara) arab étel, és nagyon lekopaszítva rizses lencsét jelent, de persze ennél mégis sokkal többet, hiszen sok fűszer van benne, édes is, sós is, szóval izgalmas, mint az ezeregyéjszaka. Az Eszeveszett mesék egyik jelenetében is ilyet esznek.
A Mejadra: évről évre december közepétől január közepéig esszük a legtöbb lencsés ételt. Január elsején ugye kötelezően, nehogy ezen múljon a gazdagságunk. Ekkor nagyon fellelkesülünk, hogy mennyi formában elkészíthető és milyen nagyon finom, és januárban négy-öt naponta azt főzünk. Aztán halványul az emlék, lankad a lelkesedés, majd december közepén azt vesszük észre, hogy ismét itt az év vége, és mi utoljára januárban ettünk lencsét. Akkor gyorsan főzünk párszor, hiszen az mennyire finom. Az idei legnagyobb kedvenc a mejadra lett. Ebből az ételből három dolgot nem érdemes kihagyni: a lencsét, a rizst és a sült hagymát. A többit kedvünkre alakíthatjuk.
A nemez: évtizedekig egy teljesen idegen anyag volt számomra. Nem tudtam értelmezni a papucsokat, a tarisznyákat, a lelkesedést. Egyszer tűnemezeltem egy kék szívet, ami akkor nagyon fontos volt, jópofának is találtam, de annyi volt, nem akartam rohanni a boltba gyapjúért.
És akkor az fb-nek köszönhetően feltűnt egy régi barátnőm nemezékszerekkel. Valami elképesztő gyönyörűségekkel, könnyedek voltak és légiesek, szépek, elegánsak. Naponta többször meg kellett néznem, hogy valóban jól látok-e, mert milyen az ember: inkább gondolja azt, hogy elhomályosult a látása, mintsem átrendezze az értékrendjét. Amikor elfogadtam, hogy van a nemeznek olyan oldala, amit szeretek, Krisztina még jobban meglepett: egy olyan táska-sorozattal, amiből egyszer majd úgyis kell nekem is:) Itt vannak, nézzétek, csodáljátok.
És akkor tegnap meg azt mondta Krisztina, hogy legyen már recept a Paszulyon, egyenesen rendelt, olyan írást, amiben benne van öt betű: N E M E Z. Én meg összekaptam magam, és megírtam a mejadrat. Ha sült hagymát nincs kedvetek készíteni, akkor vegyétek meg, lehet kapni. Csak ki ne hagyjátok, könyörgöm nehogy, mert akkor körülbelül főztetek egy hús nélküli húslevest
Hozzávalók:
25 dkg lencse
20 dkg hosszúszemű rizs
2-3 nagy fej hagyma
3 dl + 2 ek napraforgóolaj
1 tk méz
2 tk őrölt római kömény
2 tk őrölt koriander
½ tk szegfűbors
½ tk fahéj
1 tk kurkuma
só
A rizst száraz lábosban fehéredésig kevergetem, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom, és addig főzöm, míg az összes folyadékot felszívta. Felhasználásig lefedjem.
Az előző nap beáztatott lencsét puhára főzöm, leszűröm.
A hagymát vékony szeletekre vágom, és a forró olajba teszem. Időnként megkevergetve addig sütöm, mígnem szép aranybarna nem lesz, majd szűrőkanállal papírtörlőre szedem. (Az olajat félreteszem, más ételekhez felhasználható.)
A két evőkanál olajban a római köményt és koriandert pár percig pirítom, beleöntöm a lencsét, a többi fűszert, a mézet, a rizst, majd végül a hagymát. Gyorsan összekeverem, ha kell sózom, majd elzárom a gázt.
Melegen és hidegen, ebédre, vacsorára, azaz mi mindig szeretjük.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.