Szerelmes levél

 
Krmplnak, mert ma van a születésnapja. Az igazi napja, ugyanis idén neki is ünnepségsorozatot szerveztem, ami már múlt csütörtökön megkezdődött, és egész áprilisban tart.

Ez a sütemény az egyik ajándék, amit nem is terveztem be, de a körülmények úgy alakultak, hogy meg kellett sütnöm. Kölcsön kaptam ugyanis egy szakácskönyvet, amiről kiderült, hogy hónapra pontosan egyidős Krmplval. Abban találtam ezt a nevű süteményt - és attól kezdve világos volt, hogy ez is a meglepetések között lesz.

A könyv (Házi mézesek - olcsó csemegék) amúgy mézes recepteket tartalmaz, és hát egészen vicces, főleg, az előszó elolvasása után:

"Magyarországon sok és híres jó méz terem, mégsem élünk vele eléggé. Holott a napsütötte tájak, a virágok és a szorgalmas méhek e kedves ajándéka igen egészséges. A mézes sütemények finomak, kiadósak, nem drágák, ráadásul még sokáig el is állnak, s nemcsak frissek, élvezhetők. Az elfoglalt háziasszony bármikor elkészítheti őket, ha van egy kis ideje.

Ebben a könyvecskében csupa régi, kipróbált receptet gyűjtöttem össze. Van közöttük olyan, amelynek adagolása kisebb családnak esetleg sok; az ilyet meg lehet sütni esetleg fél adagból is.

(...)

Természetes, hogy mint minden receptkönyvben  , itt is előfordulnak drága csemegék, egy-egy örvendetesebb ünnepi alkalomkor nemigen nézünk a pénzre.

Végül: a bizalmas megszólításért senki meg ne nehezteljen, a tegezés hozzátartozik a régi szakácskönyvek stílusához. S minthogy itt már-már feledésbe merülő kalácsok receptjéről van szó, hadd legyen a stílus is hagyományos."

A recepten több okból kifolyólag is kénytelen voltam változtatni: egyrészt kihagytam belőle a cukrot, és kevesebb mézet tettem bele, ez is bőven elég volt, másrészt kisebbre vágtam a tésztát, eredetileg kétszer ekkorák lettek volna. Harmadszor sokkal több tölteléket ettem bele. Negyedszerre a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem. Kiváló utazó-sütemény, csak jóval korábban süssük meg, mert kell neki néhány nap, míg megpuhul. Egy almával felgyorsíthatjuk a folyamatot.

Hozzávalók:

a tésztához:
12 dkg méz
15 dkg vaj
40 dkg liszt (kb., nálam 10 dkg teljes kiőrlésű)
1 késhegynyi szódabikarbóna
3 tojás
1 kk fahéj
1 citrom reszelt héja

A vajat habosra keverem a mézzel, beleteszem a szódabikarbónát, a tojásokat, a fahéjat és a citromhéjat, és anyni lisztet, hogy keményebb rétestészta legyen belőle. 3-4 órára hűvös helyen pihentetem.

a töltelékhez:
12 dkg méz
15 dkg darált dió
2-3 ek tejszín (tej)
citromhéj
1/2 kk kínai ötfűszerkeverék (eredetileg fahéj)

A mézet felmelegítem,a diót beleteszem, és addig keverem, míg felszívja a mézet. Hozzáadom a tejszínt, és főzöm egy keveset. Leveszem a tűzről ízesítem a citromhéjjal és a fűszerrel.

A tésztát kinyújtom 3-4 mm vékonyra, kis kockákra vágom. Mindegyik közepére teszek a töltelékből, ráhajtom a tésztát, megkenem enyhén felvert tojással. 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.