09/20119
Elegáns puliszka lókolbásszal
Fotó: Krumpli Béla
Eléggé meglepődtem, amikor nagybátyám nekem szegezte a kérdést: mégis mit gondolok, mit csinálnak az öreg lovakkal vidéken? Én aztán semmit, pedig kiderült, hogy gondolhattam volna. Megeszik ezeket a lovakat. Levágják, és a húsukat kolbászokba, szalámikba keverik. Vagy eladják külföldre. Vidéken amúgy egyáltalán nem meglepő ez az emberek számára: tavaly G. hozott egy nagyon-nagyon finom szarvas szalámit, amiben volt lóhús is. Népes társaság kóstolta, és találgatta, hogy mitől annyira ízletes, milyen hús van még benne. Alig mertem kimondani, hogy ló. Ettől a városiak egy része rosszul lett, míg a vidékről érkezettek tudomásul vették, mint a világ legtermészetesebb dolgát.
Gyergyószentmiklóson van egy hentes, ahol nem csak lókolbászt árul, hanem lóhúst is, aki arra jár, kipróbálhatja. De Budapesten a Fény utcai piacon is lehet kapni lókolbászt, és -szalámit, nem ez a legkelendőbb áru, pedig finom. Mert most már bevallom: a lókolbászt szeretem.
Érdekes módon számomra sokkal nehezebb volt a puliszkát elfogadni, mint elegáns ételt. Nekem a puliszka - tejes, vagy túrós változata - Székelyföldet, vagy hideg téli estét jelentett. Parasztos vacsorát, vagy reggelit, amit imádtam persze, de elvonatkoztatni nem tudtam tőle. Aztán WÁ-val hosszasan beszélgettünk erről, és végül sikerült meggyőznie: érdemes a puliszkával mindenfélét elkövetni, tud az elegáns lenni. Csak el kellett engednem magam:)
A Nagy Napra és a körülötte lévő ünnepségekre készült ez a falatka is. A paradicsomot Giuseppétől szereztem be, érdemes eleve olajban eltett változatot választani. Tapasztalatom szerint amit teljesen megaszaltak, azt én hiába teszem olajba, teljesen soha nem puhul meg. Ja, és az "erdélyiül" mondott puliszkaliszt mindig kukoricadarát jelent. Hacsak nem onnan szereztünk be igazi kukoricalisztet.
Hozzávalók:
0,5 dl puliszkaliszt (kukoricadara)
1,5 dl víz
só
olajban eltett szárított paradicsom
kolbász, sonka
fogpiszkáló
A vizet felforralom, beleszórom a kukoricadarát, sózom, és állandóan kevergetve addig főzöm, míg majdnem teljesen megkeményedik, de még kezelhető. Kiöntöm egy lapos tálba, elegyengetem a tetejét, és teljesen kihűtöm. Ekkor kockákra vágom, egy serpenyőt felforrósítok, és a puliszkakockák mindkét oldalát megpirítom.
A paradicsomokat ha túl nagyok, felaprítom, a kolbászt karikázom. Fogpiszkálóra húzol egy-egy paradicsomot, kolbászkarikát és puliszka kockát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alíz, Erdélyből 2011.09.07. 12:03:44
fakanal 2011.09.07. 13:33:24
Giuseppe 2011.09.07. 14:22:05
Egyszer megkérdeztem egy Veneto tartományi kereskedőt, hogy honnan van a lókolbász amit forgalmaz. Erre: "a terméket itt készítik nem messze tőlünk, de a ló biztosan magyar volt". :)))
Mindennapi Manna 2011.09.07. 17:47:06
Anonymous 2011.09.08. 14:25:13
Viki 2011.09.10. 14:38:54
Seafalcon 2011.12.04. 13:44:05
Egy darabkát kaptam egyszer tízóraira, egészen vacsoráig kitartott, mert csak szopogattam. Viszont az erdélyi rokonok nálunk töltötték a nyarat, hoztak kukoricalisztet, minden másnap puliszka volt, nem szerettem, karcolta a torkom, sírtam, hogy miért nincs rendes étel.
Elmúlt, most pedig élek-halok érte. Húsvétkor Bukarestben a szármához is az volt, csuda finomat ettem!
Mindennapi Manna 2011.12.04. 15:17:02
Seafalcon 2011.12.04. 15:26:54
A leendő román apatársék egészen picike, falatnyi töltött káposztákat (szármákat) főztek, és kitettek mellé egy lapos tálon puliszkát. Isteni volt!
A töltelék ugyanaz, amit mi is készítünk.