Nagyanyám zsúrpogácsája

Fotó: Krumpli Béla

Tegnap még kenyeret sütöttem - mondjuk gondoltam rá, hogy 40 fokban inkább nem kellene erőltetnem ezt a házikenyér dolgot, de ezek után ma jöhet a libazsíros pogácsa:)Vigasztalásul a hűvösebb hétvégére.Elég gyorsan össze lehet állítani, és elképesztően finom. Annyira, hogy a benne lévő zsírt is meg tudjuk magyarázni:)

Ez a pogácsa nagymamán receptes füzetében az első oldalon szerepel, zsúrpogácsaként. Bennem történetek hosszú sorát idézi fel ez a szó, egy olyan világét, amiben én sem éltem, de olvasmányaim, nagyszüleim meséi alapján el tudom képzelni. Csipketerítővel, masnikkal, apró kávéscsészékkel. Ha már nem lehet strandolni, tessék, lehet nosztalgiázni!

Amúgyis zsúrpogácsás hangulatban vagyok, nemrég fejeztem be Körner András: Kóstoló a múltból című könyvét. Szándékomban áll írni is róla, nagyon szerettem. Riza nénit és az ő receptjeit. Ezt a pogácsát ő is süthette volna.

A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó júniusi számában is.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
20 dkg fagyos liba-, vagy kacsazsír
1 tojás
1 csomag sütőpor
2 dl tejföl
1 dkg só
1 tojássárgája a tetejére

A hozzávalókat összegyúrom, egy órát pihentetem a hűtőben. Ujjnyi vastagra nyújtom, apró pogácsákat szaggatok. Tetejüket, késsel berácsozom, megkenem tojássárgával, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.