Mi a titka a legfinomabb kovászos uborkának?

Fotó: Krumpli Béla

Bármennyire nagyképűen hangzik, a saját kovászos uborkámnál jobbat még nem kóstoltam. Egészen pontosan olyat nem, ami nekem jobban ízlett volna. Pedig ugye nagyon nagy variálási lehetőség nincs: kapor, só, uborka, kenyér, és akkor azon talán lehet még vitatkozni, hogy fokhagyma, fekete bors kell-e bele, vagy sem.

Egy ideig nem is nagyon mertem mondani senkinek, hogy izé, az én kovászos uborkámnál jobbat nem ettem, aztán itt-ott elrebegtem, de így is elég fellengzősen hangzott. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, receptek után kutattam. Aztán egyszer csak beugrott egy lehetséges válasz. Gyanítom, hogy a lassú érlelés a titka. Nem tudom elég tudományosan megmagyarázni, de gondolom, ahogy a kenyér is annál ízesebb, finomabb lesz, minél többet érik a tészta, hát ugyanúgy az uborkában is több ízanyag keletkezik, ha nem siettetjük.

Ha valaki egészen pontosan le tudja írni a folyamatot, szívesen veszem.

Az én kovászos uborkám tehát így készül:

Hozzávalók:

1 kg uborka
1 csokor kapor (felvirágzott)
4-5 gerezd fokhagyma
só

A vizet felteszem főni. Amikor felforrt literenként egy evőkanál sóval ízesítem, majd langyosra hűtöm. (Egy kg uborkához általában egy liter víz elég.)

Közben az uborkákat alaposan megmosom, bevagdosom a szokásos módod. A fokhagymákat megpucolom. Egy üveg aljára teszem a kapor felét, rá az uborkákat, közéjük szórom a fokhagymát. A kapor másik felét az uborkák tetejére teszem, végül egy szelet kenyér – lehetőleg barna – következik.

A langyos vizet ráöntöm, lefedem egy kistányérral, és másnapig a konyhapulton hagyom. Itt nem éri nap, de elég meleg van ahhoz, hogy a kovász elkezdjen dolgozni.

A következő lépés időjárás-függő: ha kánikula van, kb 18 óra múlva (ha hűvös van, másfél napra is szükség lehet) az átázott kenyeret eldobom, vigyázva, hogy a lében ne essen szét. (Inkább vastagabb szelet kenyeret teszek a tetejére, mintsem darabjaira hulljon.) A már zavaros levet átszűröm, és visszaöntöm az uborkákra. Beteszem az üveget a hűtőbe. A harmadik napon elkezdjük eszegetni, bár ekkor még nincs teljesen kész, de addig tart a türelmünk. Nagyából az ötödik nap lesz tökéletes a kovászos uborkám, de én félig készen is szeretem:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.