Menjünk Encsre! Anyukám Mondta

Fotó: Krumpli Béla

Mondtam, ugorjunk le Encsre, ott van az Anyukám Mondta. Mondták oké, csak nézzem meg, hol van. Itt lett gyanús a dolog, és valóban: kiderült, hogy nem Budapesttől fél órára van, hanem az ország északi részén, semmiképpen sem „leugrásnyi” távolságra. Megnyugtató, hogy nem csak én gondoltam, hogy Encs a főváros szomszédságában van.

Szóval mese nincs, ha el akarunk jutni az encsi pizzériába, nagyobb túrára kell készülnünk, mi konkrétan egy egész hetes nyaralást szervezünk alibiből. Tokaj környékére, mert oda már tényleg nagyon közel van, legalábbis a térképen.

Tarcalról indulunk tehát, annyit tudunk az útról, hogy nem lesz egyszerű, de igazából senki nem tudja hogyan jutunk oda, majd vissza. Azok az emberek sem, akik elméletileg emiatt fizetést kapnak, de mi elszántak vagyunk, észre sem vesszük, hogy tulajdonképpen ingázunk az információk között. Szerencsig simán bejutunk, ott pedig csak két órát kell várnunk az Encsre tartó buszra. Krmpl megjegyzi ugyan, hogy nem vagyunk teljesen normálisak, hogy órákat buszozunk egy pizzéria kedvéért, de sikerül megnyugtatnom azzal, hogy az ország egyik legmenőbb helyéért tesszük mindezt.

Fotó: Krumpli Béla

Biztató jel, hogy a buszsofőr pontosan útba tud igazítani, Encs főutcáján a posta után kell betérni, ott lesz a butiksoron. És valóban, ott van a sarokban, egészen valószerűtlen környezetben, ám mégis kirívóan: egyénisége van a bejáratnak is, krémszínű porta, színben hozzá illő, kopottas pad, néhány serpenyő felakasztva. Ígéretes.

Az étterembe belépve kicsit bizonytalanok vagyunk, nem egyértelmű, merre folytatódik, de egy pincér máris a segítségünkre siet. Bekísér a kert melletti terembe. Mintha átléptünk volna egy másik dimenzióba: hatalmas a váltás a butiksor után. Elégedetten dőlünk hátra, italt rendelünk, kezünkbe vesszük az étlapot, hiszen borzasztóan kíváncsiak vagyunk, hogy is mondja Anyukám?

Fotó: Krumpli Béla

Az első előétel szinte azonnal megvan, a napi ajánlatból választjuk az édesköményes báránykolbászt, petrezselymes krumplipürével, de a nyúlpástétomon sem gondolkodunk sokat. Ez utóbbi azért is remek választás, mert kapunk mellé helyben sült kenyeret, ami már önmagában is kulináris élmény. Sőt, a papírzacskóból hajtogatott kosárért is odavagyunk, de imádni lehet itt minden részletet. A nyúlpástétom savanyúságok – uborka, kapribogyó, minipatisszon, meg a mustár – társaságában érkezik. Tökéletes ízorgia, minden falatnál másra kell, és lehet figyelni. A savanyúbb, csípősebb és édesebb ízek, puhább és ropogósabb falatok izgalmasak egészítik ki egymást. Anyukám, mondja még!

A báránykolbász elképesztő finom, annak ellenére, hogy szerintem az édeskömény egy árnyalatnyival lehetne hangsúlyosabb benne. A bárányhús viszont tökéletes, csak remélni tudom, hogy ez is ugyanabból a zempléni bárányhúsból készül, mint a bárányburger. Mert akkor azt jelenti: itthon is lehet találni minőségi bárányhúst! Anyukám megmondja.

Fotó: Krumpli Béla

A főételnél elakadok: azonnal három fogást is kinézek, képtelen vagyok dönteni. A pincér segítségét kérem, végül az elsőként kiszemelt bárányburger mellett maradok. Kemencében sült ciabattában érkezik, sültpaprikával, joghurtos padlizsánsalátával. Élvezem a bárányhús ízét minden falat után: a faggyú enyhén érződik már rajta, de fiatal állat húsából készült, ahogy ígérték. A krémes padlizsán és paprika, no meg a ropogósabb saláta nem csak széppé, hanem ízében is gazdaggá teszik a fogást. Krmpl rántott harcsát választ sült krumplival: tökéletesebben én sem tudtam volna megcsinálni: a bunda ropog, a krumpli kisült, a hal omlós. Legalább annyira figyeltek rá, mint a bárányburgerre: igazán dicséretes, dehát Anyukám mondja.

Fotó: Krumpli Béla

A fogások között kiülünk a kertbe, időnk bőven van, a késő esti vonatig nyugodtan pihenhetünk. Feltűnően sokan vannak a konyhában: több tanulót is látni. (Remélem, tudják mekkora mázlijuk van egy ilyen gyakorlóhellyel. És remélem, az itt tanultakat hasznosítják majdani munkahelyükön. Az jó lesz nekünk is.)

Fotó: Krumpli Béla

Bár jól laktunk már, desszert nélkül nem távozhatunk: hármat is rendelünk. Én jelzem, hogy csak kóstolni fogok, Krmpl bevállalja az oroszlánrészét. Amit végül rendelünk: passiógyümölcsös szósszal tálalt cheesecake-t, panna cottát málnaöntettel és csokoládés pie vaníliás tejszínhabbal. A cheseecake mellé kínált passiógyümölcs a savanyúságával telitalálat, jopofa, hogy kis kerek sajttortát kapunk, nem szeletben kínálják. A panna cottában sem csalódunk, kellemesen remegős, a málnaszósznak külön tíz pont. A csokis pite a mi ízlésünknek nem eléggé csokoládés, de ez legyen a legnagyobb bajunk, az Anyukámnak ennél bosszantóbb dolgokat is képesek lennénk megbocsátani, ha ugyanígy mondja továbbra is. Szerencsére nincs szükség rá.

Fotó: Krumpli Béla

Végül rendelünk még egy pizzát elvitelre, és már csak egy kívánságunk van: vásárolnánk egy kis kenyeret otthonra is. Nem lehet, mondja a pincérünk, máskor szóljunk oda egy nappal korábban, szívesen sütnek eggyel többet. Érthető, persze, de egyáltalán nem lepődöm meg, mikor mégiscsak kapunk egy fél kenyeret ajándékba. Anyukám is csomagolna, ha kérném.

Fotó: Krumpli Béla

UI: különösen tetszik, hogy az Anyukámban arra is gondoltak, hogy esetleg szívesen vinnék belőlük egy darabot az ismerőseimnek, barátaimnak. Ezért saját márkás bort, lekvárt, csokoládét kínálnak. Nem ők készítik, de ha saját logóval, névvel kiteszik, nyilván nyugodtan meg lehet vásárolni, hiszen anyukám sem adna el nekem akármit. Remek ötlet, micsoda mázli, hogy Anyukám Mondta ezt is!

UI2: az encsi pizza messze az ország legjobb pizzája. Mi hidegen ettük, ezzel együtt élvezhető volt a tésztája, nem lett merev, kemény, és nem ázott el a feltéttől. De Anyukámtól nem is várható más, hiszen mondta! (Meg lehet beszélni velük, hogy ne süssék készre, és akkor otthon meleg, teljes értékű pizzát ehetünk. Mi nyaraltunk, nem volt sütőnk. Én meg simán vállalom, hogy a jó pizzát szeretem hidegen is:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.