Créme caramel torta egybesütve

Miután egy hónapig nem volt saját konyhám, nem győzöm bepótolni az elmulasztott heteket. (Ilyen a függőség, keserves elvonási tünetekkel jár.) Amióta beköltöztünk, folyamatosan úgy csinálok, mintha hatszemélyes családot kellene ellátnom. Szerencsére vannak barátok, akik felajánlották, hogy bármikor átjönnek besegíteni az evésbe. Köszönjük ezt is, nekem nagy segítség, így sokkal többet tudok főzni, mintha csak ketten lennénk.

Az elmúlt időszakot úgy pótlom, hogy improvizatív módon készítek mindent, Semmi koncepció, ami megtetszik, azt megveszem, és készítek belőle valamit. Vagy fordítva: meglátok egy receptet, és azt nekem azonnal el kell készítenem, tehát ahhoz vásárolok alapanyagot.

Azt persze mondanom sem kell, hogy a főzés mellett, azzal párhuzamosan még számtalan konyhai tevékenységet végzek, például a fűszerek nagyjából végleges helyükre kerültek. Jó hír, hogy be fogok férni a szekrényekbe, egyelőre mindennek lesz helye. (Oké, néhány nagyobb fazekat a kamrában tartunk.) És kidobtam néhány konyhai tárgyat, eszközt, amelyek ugyan még jól jöhettek volna, de pillanatnyilag biztosan nem használnám. Az egyik szűrőkanál ugyan eszembe jut még, de alapvetően túléltem az elválást, és büszke vagyok magamra.

Miután a Julie & Julia - Két nő, egy recept-et megnéztük, azt is szeretném elérni, hogy nem szabadkozzam a feltálalt étel kapcsán. Nem mondom sem azt, hogy nem tudom, jól sikerült-e, sem azt, hogy annak nem olyannak kellene lennie. Jól haladok, egyre többször magamban tartom az előre megfogalmazott mondatokat. (A Julia Child-os jelenetek valamelyikében hangzik el, hogy feltálalt ételhez nem fűzünk hozzá negatív megjegyzést.Vagy bennem ez maradt meg.)

Ez a torta szintén egy "megláttam, és azonnal meg kell sütnöm" akció eredménye. A créme caramel nagy-nagy kedvenc, annak bármilyen változata jöhet. Ráadásul mennyire egyszerű elkészíteni! Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy ehhez különleges tehetség kell, sőt, kiváltságosnak számít, akinek megvan a receptje.

A tortát pillanatokon belül össze lehet állítani, de egy napot érdemes várni a fogyasztással, a piskótának kell ennyi idő, míg megszívja magát. Nagyon hálás darab. Szerintem így is szép, de néhány csokiforgáccsal, karamelldarabkával ünneplőbe öltöztethetjük.



Hozzávalók:

A karamellhez:
6 ek cukor

Egy lábosban - amibe a torta sül majd, én a Le Creuset edényemben készítem - sötét színűre karamellizálok hat evőkanál cukrot, majd az edényt forgatva félig bevonom a karamellel az oldalát. Félreteszem.

A krémhez:
1 l tej
8 tojás
4 ek cukor

A tejet felmelegítem a cukorral. A tojásokat egy tálban alaposan összekeverem - nem kell felverni! Hozzáöntöm a cukros tejet, és az egészet beleöntöm a cukros edénybe. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, körülbelül 30 percre.

A tésztához:
tojásonként egy ek cukor és egy ek liszt - én négy tojásból készítettem.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjéket kemény habbá verem. A végén kanalanként belekeverem a cukrot, majd egyenként a tojásokat is. Óvatosan beleforgatom a lisztet.

A félóra leteltével a karamellkrémre öntöm a masszát, és körülbelül 15 perc alatt megsütöm.

Kiveszem a sütőből, hagyom kihűlni, majd az egészet egy tányérra borítom, és az edénnyel lefedve elteszem masnapig, hogy a piskóta megszívja magát a sziruppal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.