Anita biszkottifüggő lett, lassan megőrül!

Az új év új lakást hozott az életünkbe, egy szép, nagyot, amelyben értelmet nyertek olyan szavak például, mint nappali vagy dolgozószoba. Hogy a konyháról ne is beszéljek. Na, meg a kamráról, amiben ha nagyon szeretnénk, táncolni is lehetne. Például.

Ennek megfelelően az elmúlt két hétben újabb elfoglaltságunk lett: pakolunk. Nem állandóan, magunkat hajtva, de azért minden nap. Hol itt, hol ott, vagyis egyszerre sok mindent csinálok: ruhát hajtogatok, virágot rendezek, bámulok ki az ablakon, keresem a fűszereknek a legmegfelelőbb helyet, és közben sütök-főzök, gyakorlatilag állandóan. Nagyon élvezem, hogy a konyhában van hely, ahhoz, hogy elférjek a pulton, nem kell száz dolgot odébb söpörni. Hogy akkor is bőven van mozgásterem, ha nincs minden eltüntetve, hiszen vannak dolgok, amik még nem találták meg a helyüket. Mi pedig hagyjuk, hogy keressék.

Az egy hétre jutó vendégek száma is megugrott, jönnek a barátok lakást nézni vagy segítenek cipekedni. Köszönjük.

Háromnevű is felajánlotta segítségét, mi pedig kapva kaptunk az alkalmon. A biscotti hálám jeléül készült, miután kiderült, hogy Velencében rákaptak. Először sima mandulásat akartam sütni, de miután Háromnevű úgy jellemezte, hogy olyan, mint egy gyümölcskenyér, szórtam bele aszalt áfonyát is. Szép színes lett. A mandulát ezúttal sem pucoltam meg. Ugyan simán kandírozok ötven ibolyavirágot egyenként, a mandula kiugratását a barna héjából nem vállaltam be még soha. (A mandulát én a piacról szoktam vásárolni, szerintem a boltinak nincs íze. Szép dundi, de íztelen.)

A biscotti átadása után néhány nappal a következő levél érkezett Háromnevűtől: Anita biszkottifüggő lett, kérlek küldd el a receptet, mert lassan megőrül!



Hozzávalók:

15 dkg mandula
26 dkg liszt
15 dkg cukor
15 dkg aszalt áfonya (elhagyható vagy helyettesíthető más aszalt gyümölccsel)
három nagy tojás
egy kiskanál sütőpor
egy kiskanál vaníliakivonat
egy csipetnyi só

A sütőt előremelegítem 180 fokra. Egy serpenyőben az egész mandulákat kicsit megpirítom, majd zacskóba töltöm és durváva töröm egy kalapáccsal.

A lisztet, a cukrot, a sütőport és a sót összekeverem egy tálba. A tojásokat lazán felverem, beleteszem a vaníliakivonatot, majd ráöntöm a lisztes keverékre, és jól összedolgozom. Ha már összeállt a massza, belekeverem a mandulát és az áfonyát. Két, kicsit lapos rudat formálok, ráteszem egy sütőpapírral bélelt tepsibe és addig sütöm, míga teteje aranybarna nem lesz. Tűpróbát végzek! Kiveszem, kicsit hagyom hűlni, majd ujjnyi szeleteket vágok. Ezeket elhelyezem a tepsin, visszatolom a sütőbe, és picit megpirítom mindkét oldalukat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.