A Nagypihenés és a kenguruhús

Már régóta készülök egy új rovatot indítani a Paszulyon. Ebben azokról a boltokról, helyekről írnék, ahol olyan a kiszolgálás, amilyennek lenni kell, hogy nagy kedvvel, örömmel térjek oda vissza bármikor.

Végül úgy alakult, hogy nem gasztro témában születik meg az első bejegyzés, de tegnap olyan kiszolgálásban részesültem, hogy nem mehetek el mellette szó nélkül.

Utazom. Augusztusban, a világ végére. Új-Zélandba. Nem volt betervezve, pontosabban nem ennyire nagy útra gondoltunk, így elég későn kezdtünk el repülőjegyet keresni, konkrétan az utolsó pillanatban. A dolgot nehezítette, hogy az én szabadságom (nagyon) véges, abból minél kevesebb napot szerettem volna elveszíteni, tehát a dátumokkal nem lehetett játszani. A Krmpl jegyénél „csak” annyi volt a kikötés, hogy mihamarabb kellett a jegy.

Első körben interneten próbálkoztam, de nem volt jegy amikorra szerettem volna, és az árak sem voltak túl meggyőzőek. Ezt követően két utazási irodától kértünk ajánlatot, telefonon, majd ímélben.

A Nagypihenés volt a gyorsabb, gyakorlatilag fél nap alatt két-két ajánlatot küldött. Az egyik jegy egyből nyerőnek tűnt, a másiknál megint az időpont nem stimmelt. Újabb ajánlatot kértem, olyat, ahol a három hetet jobban ki tudom használni. Másnap délután jött a válasz, újabb ajánlattal, sűrű elnézések közepette, hogy későn reagáltak, de, mint írták, mindent átnéztek, és azokra a napokra olcsóbb jegyet nem találtak.

A másik utazási iroda csak ezt követően válaszolt: az egyik jegy lényegesen drágább volt (150 ezer forinttal), de a másik is többe került volna.



Az első jegyet megvásároltuk, húsz perc alatt megvolt, biztosítással együtt. Itt jött a második meglepetés: olyan balesetbiztosítást kínáltak, amely az apró betűs részek elolvasása után is verhetetlennek bizonyult: a más cégek kínálatához képest harmadába került, és a szolgáltatásokba sem lehet belekötni.

A második jegyért a héten mentem el. Bajákiné Csajághy Andrea, akivel addig beszéltem és leveleztem, éppen szabadságon volt, a testvére, Csajághy Péter fogadott. Emlékezett, hogy Krmpl már járt ott, sőt, arra is, hogy az én jegyemnek elég borsos ára van. Nem nyugodott bele, ismét végignézte az össze lehetséges útvonalat, de nem sikerült az adott napokra más jegyet szereznie. (Valami érthetetlen okból kifolyólag Ázsia augusztusban felkerekedik, és az új-zélandi télbe utazik.) Ekkor megmozgatott minden követ, hogy valami plusz szolgáltatást kapjak ezért a pénzért. Végül szerzett egy ingyen szállást Dubaiban, lefoglaltuk a lehető legjobb helyeket a repülőn, megbeszéltük, hogy mit érdemes ennem az utazás során. A végeredmény: az Emirates törzsutasa lettem, kaptam egy kis ajándékot, könnyesre nevettem magam néhány történetükön, és nagy jóérzéssel a lelkemben távoztam.

Kicsit sajnálom, hogy a Nagypihenéshez és a Csajághy testvérekhez nem lehet beugrani mondjuk egy liter tejért is. Viszont megnyugtató, hogy van egy olyan utazási iroda, ahol az én szempontjaim a fontosak, ahol értik és szeretik azt, amit csinálnak. Ahol kedvesek, profik, korrektek. Ahol az ember rácsodálkozik, hogy így is lehet.

Arról nem is beszélve: hurrá, van repülőjegyem! Ezennel a Kiwi hadművelet ötödik szakasza elkezdődött:)



PS: Közben tudatosodott bennem, hogy ott bizony kenguruhúst is lehet enni. Azóta gondolkodom, hogy vajon lesz-e lelkierőm megkóstolni, akarom-e igazán. A vélemények nagyon megoszlanak: BÉ pl. azt mondja, miért ne, hiszen az csak olyan, mint egy nagy nyúl. Mások azzal akartak lebeszélni, hogy inkább ne próbáljam meg, nehogy elkezdjek ugrálni tőle. Ez annyira nem riasztó. De mi van, ha bokszolni fogok???

A Nagypihenésről ittis lehet olvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.