Rajongóknak kötelező: Váncsa István 60 éves

Az e heti ÉS különszámmal köszönti a 60 éves Váncsát. Tizenhat oldalnyi Váncsa István pluszba! Vélemény, kritika, interjú, helyreigazítás, mind-mind Váncsa tollából. A válogatásban természetesen helyet kapnak konyhaművészettel foglalkozó írások is.

Mi tegnap óta olvassuk és röhgünk. Nagyon. Tiszta szívből. Úgy, hogy kicsordul a könnyünk. Egymásnak olvasunk fel részleteket, csapkodjuk a térdünket, és kiabáljuk, hogy ez nagyon jó!

Aki szereti Váncsát vagy szeret nagyonkat nevetni szívből, szaladjon el a legközelebbi újságosig. Megéri, mindenki meglássa:)

Isten éltesse Váncsa Istvánt még jó sokáig!

"A lazac, ugyebár, a halak (egyik) királya, de mindenképp királyi fenség, egy lazacszelet roston, pláné kellőképp szervírozva, megintcsak nagy kaja. Roston sült lazacot a tíz kocsmából több helyen is kínáltak.
De mindenütt serpenyőben sütötték.
A probléma itt már nyelvszociológiai természetű. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a magyar nyelvben a jel és a jelölt viszonya a végletekig fellazult, a szavak függetlenedtek a mögöttük álló realitástól, magyarán vagy van értelmük, vagy nincs.
A "roston" szó a magyar gasztronómiában úgyszólván semmit nem jelent."

Részlet a Bérivó Pannóniában című riportból

A képet itttaláltam, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.