Fiamminga

Ez egy olyan sütemény, amit a mélyedésekért kell enni. Az olvadt-sült vajjal telt mélyedésekért, amit egy-egy kevés tészta köt össze.

A receptre itt találtam rá. Annyira finom, hogy nem is kell hozzá tenni semmit. Reggelire vagy vacsorára egy bögre tej mellé, amúgy meg egész napra:) Azaz veszélyes, legszívesebben magam elé venném a tálat, és megenném az egészet. De ismét fegyelmezett vagyok.

Pillanatokon belül elkészül, a kelési idő alatt pedig bármit lehet csinálni. Aztán újabb két perc, ameddig kinyújtom, majd ismét egy órára magára lehet hagyni. A végén már csak lyukakat kell fúrni, ezekbe jön a vaj, és tíz perc alatt megsül! Közben pedig olyan illat lesz a konyhában és környékén, hogy ihaj!

Az eredeti recepten picit változtattam, a narancshéj biztosan jót tett neki. Zsír nem volt itthon, csak vaj került bele.



Hozzávalók:

fél kg liszt
egy deci tej
egy deci langyos víz
egy zacskó (7 dkg) szárított élesztő
10 dkg puha vaj
öt dkg cukor
egy narancs lereszelt héja
csipetnyi só

A tetejére:
öt dkg vaj
kristálycukor

A hozzávalókat összekeverem, és megdagasztom. (Ezúttal a gép dagasztott. Alulra tettem a folyadékot, rá a lisztet, élesztőt, és minden mást.) Amikor lejárt a program, a tésztát vékonyra nyújtom, és beleteszem egy 30-szor 40 cm-es tepsibe.

Letakarva még egy órát kelesztettem, majd mélyedéseket fúrok bele, amiket megtöltök hideg vajdarabkákkal. A tetejét bőven megszórom kristálycukorral, és 230 fokra előmelegített sütőben 13 percig sütöm. (Állítólag van olyan sütő, amelyikben 10 perc alatt szép piros lesz!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.