Borzselés libamájtorta

Mostanában lesz még egy-két olyan recept, amit még tavaly készítettem, de megírni már nem volt időm.

Karácsonyi receptek között találtam meg a jércés zserbó receptjét, majd közvetlenül azután a Blikk receptmagazinban a borzselés libamájtortáét. Azonnal ki kellett próbálnom, az utóbbira esett a választás, kisebb változtatásokkal. Alkalom akadt bőven karácsony előtt is, a nagy hajrában a feszültséget is le kellett vezetni valamivel. Bezzeg a két ünnep között nem főztem, az újévi lencselevest Krmpl magára vállalta. Azt ígérte, meg is írja…

A torta állítólag finom, én karácsony előtt négy hétig nem ettem húst. Az tény, hogy hamar elfogyott, és néhányan állandóan a tálca körül sertepertéltek.

Egy szépséghibája volt: annyi időm és erőm nem volt, hogy este megvárjam, míg a zselé elkezd dermedni, ezért egy bögrébe öntöttem, abban állt másnapig. Akkor szépen kicsúsztattam, és szeletekre vágtam, azt tettem a tortakockák tetejére. Idő hiányában kész vajastészta lapokból készült.



Hozzávalók:

A tésztához:
egy csomag mélyhűtött vajastészta

A lapokat a leírás szerint aranysárgára sütöm egyenként. Kisebb tepsiben sütöttem, mint amekkorák a lapok voltam, ezért méretre vágtam, a maradékokat is megsütöttem, amikből összeillesztettem a közepére egy negyedik lapot.

A borzseléhez:
1 dl bor
két evőkanál balzsamkrém
két lapzselatin

A zselatinlapokat beáztatom, egy nagyon kevés forró borban feloldom, és hozzáadom a borral elkevert balzsamecethez.

A töltelékhez:
20 dkg libamáj
20 dkg savanyú alma
2 evőkanál libazsír
2 dkg tőzegáfonya
2 dl félédes fehérbor
két evőkanál vaj

A tőzegáfonyát beáztatom a borba. A májat megtisztítom, szeletekre vágom, és a zsírban megsütöm. Az almákat megpucolom, nagylyukú reszelőn lereszelem, és a vajon megpárolom. A májat összeturmixolom, majd felhabosítom, összekeverem az almával és három részre osztom. Az első lapot megkenem a máj egyharmadával, megszórom az áfonya egy részével, ráteszem a második lapot, azt is kenem, szórom, majd következik a harmadik lap, és a negyedik. Az utolsó lapra került volna a borzselé, ami nálam utólag, kis korongokként került a kockára vágott szeletekre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.