06
10/2008
2

Cock a leekie




Valami történt a szervezetemben: mióta ősz lett, kívánom a levest. Holott eddig soha nem voltam leves-evő, sőt, hónapokig elvoltam anélkül, hogy bármilyen meleg levet magamba kanalaztam volna.

Első körben nem is hittem az érzésnek, azaz magamnak, időt hagytam, hogy gondolja át, de továbbra is ott volt az érzés: kívánom, és kész.

Közben még egy dolog történt: elhatároztam, hogy tudatosabban főzök ezután. Meglehetősen gyakran megtörtént eddig, hogy vásároltam össze-vissza mindent, ami megtetszett, aztán itthon ezekhez kitaláltam valamit, vagy receptet kerestem. Most épp szeretném megfordítani a dolgot: előbb kinézem, hogy nagyjából mit szeretnék, majd vásárolok. Aztán eldöntöm, hogy melyik a jobb:)

Szóval tudatos konyhatündérségem első lépéseként pénteken este kezembe vettem a szakácsok könyvét, és fellapoztam. Találtam egy levest, skót eredetű, és ha nagyon prózai lennék, szilvás húslevesnek nevezném. De gondolom, ettől sokan elrettennének, ezért van neki elegáns neve.

Szóval elolvastam, a könyvben azzal biztatják az olvasót, hogy a gyümölcs-hús párosítás sülteknél megszokott, nem olyan merész ötlet itt sem. Engem végül meggyőztek. Felírtam a hozzávalókat, amiket be kell szerezni. Azt írja a könyv, hogy testes leves, ezt például egyáltalán nem hittem el, és reggel már abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet ez a szilvás ízesítés, de végül mégiscsak belevágtam.

Persze főzés előtt nem olvastam el ismét a receptet, ezért a póréhagyma nem három centisek lettek, hanem vékony karikák, de így is nagyon-nagyon finom lett. A szilvától ici-picit édeskés lesz a leves, amit a hagyma és a fűszerek tökéletesen kiegyenlítenek. A hús nagyon sok benne, érdemes külön tálalni valamilyen mártással. A leves valóban testes:) A könyvben 6-8 személy számára elegendő hozzávalókkal számol, én ezt igyekeztem csökkenteni.

A receptben nem pontosítják, hogy mivel kell ízesíteni. Én két teáskanál arab fűszerkeveréket és egy késhegynyi chilipelyhet kevertem bele, szerintem nem is hiányzott belőle más.



Hozzávalók:

egy szelet marharostélyos
két csirkeszárny
egy csirkecomb
egy csirkefarhát
háromnegyed szál nagy póréhagyma
két marék szilva kimagozva

két teáskanál arab húsfűszer-keverék (arab boltokban kapható)
egy késhegynyi chilipehely

Egy lábosban másfél liter vizet felfőztem, és beletettem a marhahúst. Fedő alatt főztem ameddig már majdnem kész volt, majd beletettem a lebőrözött csirkedarabokat is, sóztam, és mindent puhára főztem. A húst kiemeltem a léből, az elfőtt vizet pótoltam, beletettem a karikára vágott póréhagymát, majd tíz perc múlva a szilvát is, és újabb tíz percig főztem. Időközben a csontról lefejtettem a húst, a levesbe tettem, majd belekevertem a fűszerkeveréket és a chilit.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr135593886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabojsza 2008.10.06. 11:06:00

Ezt a fogást a Vox-on láttam először a Das Perfekte Dinner - ben, azóta is mosolygok a jópofa nevén:-)))

Mindennapi Manna 2008.10.07. 08:16:00

Ez egy mókás nevű, ámde nagyon finom leves:)
süti beállítások módosítása