Slampos konyhanyelv? Gondolatok Mirelle felvetésére

A konyhanyelv slamposságáról ír Mirelle, arról, hogy zavarja a sali, meg a pipicici.

Ízlés dolga, bár magam sem szeretem, az ubit, parit és társait. A köszit sem mondom, írom, ugyanakkor a süti olykor becsúszik. Érdekes módon, a fagyit inkább írásban használom, a csoki viszont már fel sem tűnik. Pedig ha belegondolunk, ugyanaz, mint ami ellen éppen tiltakoznánk. Ha másnak ez esik jól, lelke rajta, használja. Igaz, hogy az én fülemet sérti, vagy megakad a szemem a zöld bori levin, és a világ semmi kincséért nem enném meg a szenyóként kínált szendvicset, legalább már nem leszek dühös. Magamat kímélem.

Egy dolgot azonban megjegyeznék: a krumpli és az ubi nem ugyanaz a kategória. Az ubi (és társai) egy nekünk nem tetsző, újabb keletű rövidítés. A krumpli viszont köznapi megnevezése a (tudományos) burgonyának, amit 1815 óta biztosan használunk. Ilyen alapon a paszulyt sem kellene leírnom, arról nem is beszélve, hogy például a babot sok helyen még fuszulykának is hívják, a burgonya helyett pedig pityókát mondanak. Az én fülemnek ezek sem hangzanak idegenül, és sajnálnám, ha végleg elfelejtenénk őket. Ennyire talán nem kellene átesnünk a ló túloldalára akkor sem, ha valóban van némi felelősségünk attól kezdve, hogy sokan olvassák azt, amit leírunk.

Eddig lényegesen többet éltem Kolozsváron, mint Budapesten. A mai napig nagyon sokat mulatunk azon, hogy Erdélyben „mindent másként mondanak”, és bizony néha belefutok olyan szavakba, amit itt nem ismernek. A tekintetekből látom, hogy most „olyat” szóltam. A blog kapcsán is felmerül, Krmplval szoktam egyeztetni, hogy akkor ezt, vagy azt hogyan is mondják itt. Nem siránkozom, nem sajnálkozom, hogy itt más szavakkal nevezik meg ugyanazt, hiszen ebből én is tanulok, olykor a szókincsem is gazdagodik. Sőt, igyekszem alkalmazkodni, hiszen az a célom, hogy megértsenek. Viszont szinonimaként szándékosan használok bizonyos megnevezéseket, kifejezéseket, mert úgy érzem, attól színesebb lesz a blogom. Akkor is, ha a mindennapokban én sem mondom, kevés kínálkozóbb ételnevet tudok elképzelni például a töltelékes káposztánál…

Azért jó a Zebu bácsi által ajánlott Nádasdyt elolvasni, mert ő mindent tud a nyelvről, sőt, a nyelvekről. Ha ő ennyire megengedő, legalább elgondolkodni érdemes azon, amit mond: „A nyelv rettenetesen fontos. Mégsem a nyelvet kell művelni, hanem az emberek fejét: a nyelvről való gondolkodást, a nyelvhasználatot. Be kell mutatni régit és újat, társadalmilag elfogadottat és lenézettet, és kinek-kinek megtanítani a nyelvi eszközök ügyes forgatását. A kövérnek is, a kopasznak is, a törpének is. A nyelvművelés ne fegyelmezés, ne gúnyos kiszerkesztés és kirekesztés legyen, hanem tanítás. Nagyon keveset tudnak az emberek a nyelvről, pedig nagyon sokat volna érdemes tudni róla.”

A képet innenkölcsönöztem, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.