22
09/2008
3

Szüreti ebéd: mustban párolt kacsacomb




Adott volt Dóra barátosném fehérboros káposztája. Merthogy legutóbb, amikor meglátogattam őket, ezzel kínált meg, és az annyira jól esett, hogy ahogy eljöttem, már azt terveztem, mikor készítem el. Aztán adott volt a must is, amit ma a piacon vásároltam. A többi – a kacsa, a szőlő – jött magától. Krumpli mindig van itthon:)

Merthogy legalább az ebéd legyen ünnepi, olyan szüretelős, ha már mindketten dolgoztunk. Kétfelé persze, de vicces volt, ahogy néha megosztottuk egymással a kollegáink élményeit.

Szóval szüret. Azt hiszem, nyolc éve szüreteltem utoljára. Kolozsváron. Nem tudom, ha van ott még a városban olyan ház, amelyiknek a kertjében kétezer szőlőtőke van, mi minden esetre akkor egy ilyenben laktunk. Jó mulatság volt. Hajnali hatra jöttek a szüretelők, kötelező módon megittuk a lélekmelegítő pálinkákat, és vagy lekváros buktát, vagy aranygaluskát reggeliztünk, aztán irány a domb. A lányok szedték a szőlőt, a fiúk hordták le, ahol Feri bácsi felügyelete alatt azonnal préselték. Kora délutánra befejeztük, és akkor jött a székely gulyás – ez volt a hagyományos ebéd. A szüretet követő hetekben pedig minden nap lestük a mustot, és bár nem a miénk volt, úgy viselkedtünk, mint a boros gazdák. Büszkén feszítettünk, ha jó volt a must cukorfoka, és hümmögtünk, ha savanyúnak mutatkozott a szőlő. És persze bíztunk Feri bácsiban, aki bármi volt is, mégiscsak finom borokat csinált. Karácsonykor legkésőbb mindenki meglátta.



Hozzávalók:

A mustban párolt kacsához:
három kacsacomb
három deci must
egy deci száraz fehérbor
szőlő
mandula

négy evőkanál olívaolaj
A combokat alaposan besóztam. Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, és a combokat minden oldalunkon megsütöttem. Ezután felöntöttem másfél deci musttal és egy deci borral, és fedő alatt puhára pároltam. Az időközben elfőtt folyadékot musttal pótoltam, a combokat időről-időre megforgattam.

A puha húst áttettem egy kiolajozott tepsibe, köré szórtam a szőlőszemeket és a mandulát, és előremelegített sütőben 180 fokon pirosra sütöttem őket.

A fehérboros káposztához:
fehérkáposzta – kb. 30 dkg
egy marék mazsola
egy evőkanál cukor
másfél deci száraz fehérbor
egy csipetnyi só
két evőkanál olívaolaj
Az olajat felforrósítottam, beleszórtam a cukrot, és karamellizáltam. Rádobtam a vékonyra vágott káposztát, összekevertem, sóztam és felöntöttem a bor felével, és fedő alatt puhára pároltam. Amikor elfőtte a levét, vízzel, illetve a maradék borral pótoltam. Amikor majdnem kész volt, hozzákevertem egy maréknyi mazsolát.

Címkék: főétel

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr515593898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anonymous 2008.09.22. 12:35:00

Az nem volt semmi, annyi szőlő Kolozsváron, melyik részen volt ?Vannak nekem is hasonló szép emlékeim.Ju.A kjaj is szuper amit főztél !

Anonymous 2008.09.22. 12:38:00

Bocs- kaja akart lenni.

Mindennapi Manna 2008.09.22. 18:37:00

A Rákóczi út Fellegvár felőli oldalán van a ház és a szőlős, a város több pontjáról is látszik. Nincsenek fák egy viszonylag nagy területen:)
süti beállítások módosítása