A mujdei, azaz muzsdéj

Ennél egyszerűbb mártás(?) nincs. Vagyis én nem ismerek olyat, amihez a vízen és són kívül egy összetevő kell, meg egy kis keverés, és már készen is van.

A román konyha egyik remeke ez a pofonegyszerű kiegészítő. Merthogy igazándiból nem is mártás, viszont lének nevezni ezt a nagyszerű találmányt mégsem lehet. Halak, húsok, levesek, szóval majdnem minden mellé kínálják, az éttermekben úgy hozzák ki, mint máshol a só-bors-paprikát, meg az ecet-olajat.

A muzsdéj nem más, mint összetört fokhagyma és só keveréke vízzel hígítva. Legalábbis ezt hittem eddig, és saját fejlesztésű receptünket készültem megosztani, amikor fellapoztam egy könyvet.

Radu Anton Roman munkája, a Román fogások, borok és szokások című könyv a szomszéd ország konyháját mutatja be régióról régióra haladva. Olvasmánynak is remek, minden receptet történetek kísérnek. Ha van, a szerző elmeséli a kapcsolódó népszokásokat, hiedelmeket. Ebből a könyvből (is) kiderül, mennyire változatos a román konyhaművészet, amiből az éttermek általában sajnos igen keveset mutatnak, kínálnak.

Szóval megnéztem, hogy Roman mit ír a muzsdéjról, és meglepődtem. Pontosan hatféle receptet közöl, és mondanom sem kell, mindegyik nagyon más. Előre szólok, egy ideig fokhagymaszagú leszek:)

A muzsdéj legszegényesebb változatában, amivel az éttermekben is találkozhatunk, nincs más, mint fokhagyma és só, vízzel felöntve.

Ezzel a lével aztán locsolgatjuk a húst, halat, krumplit, puliszkát, azaz tulajdonképpen bármit. Szárazabb ételek mellé különösen ajánlott, picit puhítja, lazítja azokat, de a pacallevesnek is elmaradhatatlan kísérője, és az egyszerű sült krumplit is nagyon feldobja.



Hozzávalók az alaphoz:

Minimum három-négy fokhagymagerezdet összetörünk, és egy kevés durvább sóval addig keverjük, amíg ragacsos krémet nem kapunk.

Egyszerű muzsdéj
Az alapot felöntjük egy kis kávésbögre vízzel, és összekeverjük.

Mogyorós muzsdéj
Roman puliszka mellé ajánlja.

Egy bögre darált mogyorót ledarálunk, és összekeverjük a zúzott fokhagymával, ha kell még sózzuk, és kevés vízzel hígítjuk. Ez sűrűbb lesz, mint a sima muzsdéj.

Paradicsomos muzsdéj
Dobrudzseában, a tengerparton a halászok - valószínű görög hatásra - már paradicsomos fokhagymakrémmé fejlesztették a muzsdéjt. Elkészítik az alapot, majd darált paradicsommal és erőspaprikával keverik össze, egy kis ecettel ízesítik, majd hozzáöntenek egy kanál forró olajat, és apróra vágott petrezselyemzölddel szórják meg.

Kapros muzsdéj
Olténiában minden rendes családban az alaphoz kevernek egy-egy kávéskanál olajat és ecetet, valamint egy evőkanál apróra vágott kaprot.

Kapros, joghurtos muzsdéj
Calafaton, a Duna mentén - szintén déli hatásra -, a zúzott, sós fokhagymához apróra vágott kaprot és joghurtot kevernek.

Szász muzsdéj
Az erdélyi szászoknak szintén saját muzsdéjuk van. Ők az alapot másfél deci tejföllel keverik el, egy-egy kávéskanál almaecettel és mézzel, majd apróra vágott, friss, vagy ecetben eltett tárkonnyal ízesítik.

Saját muzsdéj
A saját fejlesztésű recept alapján az alaphoz keverünk még egy kávéskanál mustárt, és ezt öntjük fel vízzel.

Most sima, mustáros és szász muzsdéjt készítettem. Gőzölt halat ízesítettünk vele, és bármennyire imádom a legegyszerűbb változatot, a mustáros, valamint a tárkonyos-tejfölös fogyott el hamarabb:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.