12
06/2008
3

A csorba titkai




Ha muszáj lenne megneveznem néhány kedvenc ételemet, a csorba biztosan közöttük lenne. Az, amit Románia-szerte főznek, az a savanykás, lestyánnal ízesített leves, aminek van néhány fő irányvonala, de ezen belül ahány ház, annyi szokás, igazi, autentikus recept nem létezik. Egyszer azt olvastam, három titka van: a korpacibere, az olajon/zsíron pirított zöldségek és a lestyán.

A korpacibere tulajdonképpen a korpa erjesztéséből készített lé, amit nagyon sokoldalúan használnak a mai napig. Az ételek savanyításán kívül remek ital másnaposság ellen, de bizonyos betegségek esetén is isszák. Ma már boltban is meg lehet vásárolni, így nem kell több napot várni, ameddig elkészül. Korpaciberével én is ritkán főzöm, arra nagyon rá kell készülni, szerencsére citromlével lehet helyettesíteni, és még nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt sérelmezte volna. (Sőt, valami miatt azt gondolom, éttermekben is ez az elterjedtebb savanyítási mód, bár lehet, tévedek. Legközelebb majd közvéleményt kutatok ebben a témában.)

A lestyán Romániában nem egyszerű fűszernövény, a régen ezt használták a gonosz tündérek rontása ellen, de segített a tej elapadásakor, sőt, kígyók ellen is ezt ültettek. A zöldségeskert legfontosabb növényének tartják egyes vidékeken, a néphiedelem szerint az egész kert fölött mágikus hatalma van. Nagy szerencsétlenséget jelent, ha lestyánt lopnak a kertből, ekkor ugyanis az összes zöldség elszárad.

A csorba általában jelenti a levest, de Romániában – Erdélyben is -, a savanykás, lestyánnal ízesített fogás neve lett. Öt fajtája terjedt el, aszerint, hogy milyen húsból készül, van növendékből (ciorba de vacuta), disznóból (~ de porc), húsgombóccal (~ de perisoare), zöldségből (~ de legume), vagy pacalból (~ de burta) főzött változata. (A pacalt azonban inkább ecetettel savanyítják.)

Jómagam ritkán készítek, ugyanis ebből a levesből nem lehet keveset főzni: ha minden zöldségből csak egy szálat, vagy kis darabot teszek bele, a végeredmény akkor is elég nagy adagnyi lesz, bár igaz, az első tányér után azonnal megeszik az ember egy másodikat is. Krmpl egyik nyaralásunkkor két hétig minden nap pacalcsorbát evett, mindenhol egy kicsit más volt, mindenhol meg kellett kóstolnia. Persze ehhez különösen elszántnak kell lenni, de a többi csorbával magam sem tudok betelni:)

Legutóbb vegyes csorbát főztem, a marhacsontról lefőtt húst is beletettem a húsgombóc mellé. Bele lehet vágni egy krumplit is, nem árt neki, ha belefőzünk egy-két paradicsomot egészben. Tehetünk bele zeller- és petrezselyemzöldet is. Figyeljünk, hogy a zöldségeket milyen sorrendbe tesszük a fazékba, amelyiknek több idő kell a puhuláshoz, azzal kezdjük, különben nem mindegyik lesz megfőve, vagy egyesek szétfőnek.



Hozzávalók:

egy hagyma
egy szál sárgarépa
egy szál petrezselyemgyökér (olyan fele, harmada a répának)
egy-egy kis darab zellergumó, karalábé - a levele is, karfiol
maréknyi zöldborsó
kevés olívaolaj

2-3 liter csontlé
30 dkg darált marhahús
egy fél maréknyi rizs
egy tojás
egy csokor lestyán
tejföl
egy citrom leve

Nem volt kész alaplevem, sós vízben feltettem a leveshúst főni. Amikor már majdnem puha volt a hús, kivettem a csontot, leszedtem róla a húst.

A zöldségeket felvágtam apróra: a répát, gyökeret karikára, a zellert, karalábét kockákra, a karfiolt rózsáira szedtem, de nagyon fontos: nem kevertem össze őket. A lestyánt felaprítottam. Elkészítettem a húsgombócot is: a húst összedolgoztam a rizzsel, a tojással és a sóval, nedves kézzel kis gombócokat formáztam.

Az olajat felforrósítottam, az apróra vágott hagymát megdinszteltem, majd beletettem a répát, petrezselyemgyökeret, zellert. Kicsit kevergettem, pirítottam az olajon, majd a húsgombócok következtek, míg minden oldaluk kifehéredett, ezután felöntöttem a csontlével, és beledobtam a csontról leszedett húsdarabokat, a lestyánt, sóztam. Néhány percnyi forrás után (az, hogy mennyi ideig főzöm, a zöldségektől függ, a frissek pillanatokon belül megpuhulnak), beletettem a karalábét, a zöldborsót, majd kis idő múlva következett a karfiol és az apróra vágott levele. Ezt követően körülbelül tíz percnyit főztem még.

Tejföllel, citromlével kínáltam, így mindenki saját maga savanyíthatta ízlés szerint. Aki szereti, pfefferonit is vághat bele.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr475593967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása