A pasztrama és a jereváni piac

PT az elmúlt egy hónapban elég sokat utazgatott, és többek között gasztro-élményeket is gyűjtögetett szorgalmasan, amit aztán meg is osztott velem. Mivel a legutolsó és legizgalmasabb Örményország, azaz Jereván volt, hát javarészt erről szólt a beszámoló.



Fotókat is mutatott, ebből kiderül, hogy Örményországban jóval melegebb van mint itt – hát persze, így utólag, de ezen soha nem gondolkodtam -, hogy sok zöldfűszert használnak, olyat is, amit nem tudtunk teljes bizonyossággal meghatározni. Ráadásul nem csak belevágják a kész ételbe, salátába, hanem maguk elé tesznek hatalmas csokrokat, és eszik reggel, délben, este. Hogy az egyik édességük olyan, mintha nagy zsírdarabokkal tömött kolbász lenne, miközben belül dió, kívül cukor, és nem dalauzi, bár ez is ahány ház, annyi szokás.



Hogy az örmények nyolcvan százaléka Örményországon kívül él, ők nagyon kötődnek az anyaországhoz, segítik is az otthoniakat, ugyanis a diaszpórában élők többnyire nagyon gazdagok. (Arra az a mondás járja, hogy ahol egy zsidó boltot nyit, ott bezár tíz helyi. Ahol egy örmény nyit kiskereskedést, ott tíz zsidónak kell bezárnia az üzletét.)



Örményországban sincs átmenet a gazdagok és a szegények között. Egy részük nagyon-nagyon gazdag, a nagyrészük viszont szegény. A gazdagok ahol tudják, meg is mutatják, milyen sok pénzük van. Jerevánban, monumentális épületeket emelnek, mintha most is a hatalmas Szovjetunió része lenne az ország, nem bírnak elszakadni a múlttól, nagy műemlékhez még nagyobb lépcsőt építenek, viszont nagyon ötletes köztéri szobraik vannak. A városban ötven éves épületnél régebbit alig találni, most is állandóan építkeznek. Ha valami eszükbe jut, egész utcákat tesznek a földdel egyenlővé, és pillanatok alatt építenek a helyükre valami nagyon nagyot. Az út egyik oldalán bomladozó, elhagyatottnak tűnő grillező és pusztuló épületek, a másik oldalán nagyon gazdag ember étterme, aki már nem tudja, hogyan mutassa meg az oda betérőnek, hogy mennyi pénze van, így az étterem közepén van egy mini állatkert. Majmokkal, és oroszlánokkal.



Hogy az örmények nem örmény katolikusok, hanem örmény keresztények, és a kettő nem ugyanaz.Az örmény lányok többnyire nem szépek, de amelyik az, attól elgyengül az ember.

Jereván környéke gyönyörű, hegyek veszik körül, kolostorokkal, sziklába vájt templomokkal.

Hát ilyeneket mesélt PT, majd elővette táskájából az ajándékot. Örmény újságba csomagolva, mivel csempészárú, marhát ugyanis az EU-ba tilos behozni. Az újság egy darab paszturmát rejtett, ami szerintem pasztruma, vagy pasztrama.



A pasztrama a Balkánon pácolt, füstölt, esetleg füstölt szárított húst jelent. Készítik marhából, birkából és disznóból egyaránt. Amit PT hozott, füstölt marha fokhagymás, csípős, sós burokban. Mondanom sem kell, nagyon finom. Valahol – nem találom az oldalt - azt is olvastam, hogy ezt az örmények tudják a legfinomabban elkészíteni, ez alapján elég valószínű.



A másik ajándék Brüsszelből érkezett, a gyönyörűséges dobozka keserűcsoki-gyöngyöket rejt. A doboz elegáns, kis női táskában is elfér, a gyöngyök meg akkorák, hogy ha az operában az ember villanyoltáskor bekap egyet, mire felmegy a függöny, már el is olvadt a szájában. Lásd: A két Lotti:)

A beszámoló élvezetesebb lett volna PT tollából, de ő erről egy szót sem írt, így kénytelen voltam magam megtenni, és majd elviselni a megjegyzéseket:) A fotókat az első és az utolsó kivételével PT készítette a jereváni piacon. Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.