Kikelet a balkonládában

Kertészkedni Karcsival szoktunk kávéházakban, azaz elméletben. Nagy különbség köztünk, hogy míg Karcsinak igazi kertje van, mi már laktunk több-kevesebb ideig kertes házban.

Krmpl még diákként is kertészkedett, volt egy telke az iskolának, amit a gyerekek műveltek.

Én elég sok konyhakertet, ágyást láttam életemben, és azt hittem, mindent tudok. Ennek rövid, kertes házban töltött időszakomban elég mulatságos következményei lettek. Ősszel költöztünk be, alig vártam, a tavaszt, hogy nekiláthassunk a saját kertünk felvirágoztatásának. Lelki szemeim előtt hatalmas paradicsomok, édes hagymák, és minden jó lebegett. A lelkesedés kitartott tavaszig, mindenfélét ültettünk. A dughagymát úgy szórtam el, mint a tyúkok elé a búzát szokás, valahogy azt képzeltem, hogy a ritkítással lesznek egyenesek a sorok.

Leginkább viszont a fokhagyma fogott ki rajtam. Elültettem, gyönyörűen nőtt, dísze volt a kertnek. Májam dagadt, ha arra jártam, kihúztam magam, hadd lássa ország-világ, mit tudok én! Majd a nyár közepén eltűntek a fokhagymáim! Azt ki lehetett zárni, hogy ellopták, így fogalmam nem volt, mi történhetett. Nem is beszéltem róla, annyira mérges voltam az egész világra. Személyes támadásként éltem meg, a kertészkedéstől is elment a kedvem. Majd a következő év márciusában egy kollegámmal beszélgettünk a tavaszi kerti munkákról, és szóba került a fokhagyma. Mintegy mellékesen megjegyezte, hogy azt addig kell kiásni nyáron, ameddig van még szára, különben leszárad, és nem találja meg az ember. Szinte felvisítottam, hazarohantam, felástam a kertet, és előkerült nagyjából háromkilónyi csírázó fokhagyma.

Azt csak hosszú idő múlva mertem elmesélni, hogy erre csak azért nem gondoltam, mert az én elképzeléseimben a fokhagyma termése a szár tetején volt…Annak ellenére, hogy láttam már fokhagymát, tudtam, hogy a gyökerei hol vannak, sőt egyszer még el is gondolkodtam, hogy az a viszonylag vékony szár hogyan bírja el a nehéz fokhagymafejet. Sokaknak okoztam ezzel a történettel vidám perceket:)



Szóval most elméletben vagyunk nagyon okosak, viszont Karcsi a múltkoriban megajándékozott rukkola és zsázsa magokkal. Mondta, hogy egy maréknyi földben is kikelnek, hely sem kell nekik. A saját termesztésű növény lehetőség annyira belelkesített, hogy azonnal vásároltunk egy balkonládát, és beültettük. És igaza volt Karcsinak, nagyon hálás növények ezek, két nap múlva látszott, hogy készülnek valamire a magok, egy két után pedig már hatalmas levelek merednek a magasba.

Receptek majd a szüret után, a zsázsáról itt tájékozódtam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.