Félórás kenyér

Tudom, ez nem a KENYÉR. Mint ahogy az élesztős sem kovászos, a géppel dagasztott sem olyan, mint amibe belehullott nagyanyáink verejtéke.

Viszont öt perc alatt össze lehet rakni, utána fél órát kell sülnie, és kész! Ha váratlanul érkeznek vendégek, vagy csak otthon, miután átöltöztünk, derül ki, hogy elfogyott a kenyerünk, gyakorlatilag ugyanannyi idő megsütni, mint lemenni a boltba. És nincs benne semmi adalék, és finom is. Annak, aki nem ehet élesztőt, egyenesen főnyeremény.

Én egyből a barna változatát próbáltam ki, gondoltam, ha így is megnő, akkor sima fehérlisztből sem lehet elrontani. A receptet itt találtam, legközelebb fűszereket is szórok belé.



Hozzávalók:

25 dkg joghurt (csak egy joghurt volt otthon, ezért tejszín is került bele)
1 tojás
28 dkg liszt (nálam 10 dkg fehér-, 12 dkg rozs- és 6 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt)
1 csomag sütőpor
1 teáskanál só
fél teáskanál cukor

A hozzávalókat összekevertem egy tálban, és elképedtem: a massza nagyon ragadt, és nagyon kevésnek tűnt. Ezen a ponton közel álltam ahhoz, hogy kidobjam az egészet, végül erőt vettem magamon, és kissé csalódottan beletettem egy olajjal kikent, kis méretű püspökkenyér formába. El sem simítottam rendesen. Mielőtt sütőbe került volna, mégis rámosolyogtam, mert azt már tapasztaltam: amit kedv nélkül készítek, az lelketlen lesz, legyen akármi is, kár az energiáért. Sőt, szórtam rá némi tökmagot és rozspelyhet, hogy szebb legyen. Előmelegített sütőben, 180 fokon sült 35 percig. (Az eredeti recept 30-at ír.) Megérdemelte a mosolyt:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.