21
04/2008
7

A siksze szédere




Azt már én is éreztem, hogy kicsit túlzásba vittem az aggodalmaskodást, gondoltam is, ha PT ezek után meggondolja magát, és mégsem visz el a széder estére, az jogos. Mert százegy kérdésem volt, a mikor kezdődik-től, meddig tart-on keresztül, egészen a biztosan béna leszek-ig. Szerencsére, a mit vegyek fel-re nem került sor, ezzel mást nyaggattam:)

Szombat délután életemben először elgondolkodtam, hogy milyen érzés is gojnak lenni, de nem éreztem semmit, azon kívül, amit már tudtam: nagyon nem szeretem a szó hangzását, de ez magánügy.

PT eljött értem, és ahogy beültem az autóba, azzal kezdte kaján vigyorral az arcán, hogy goj vagyok. Sőt, nem egyszerűen nem zsidó, hanem siksze. Vagyis nem zsidó nő, aki csakis ledér lehet. Mondtam neki, én már olyan vagyok amilyen, de az, hogy ő sikszével barátkozik, őt minősíti, ezzel én nem foglalkozom:) Összeszedtük E-t is, akinek szintén volt néhány félelme, őt már én is nyugtatgattam, így meglehetősen vidáman érkeztünk meg. Fel is merült bennem, mi lesz, ha nevetnem kell…

A teremben kb 22-23 asztal volt megterítve, egyenként 12 főre. Tehát éppen elég ember lesz, gondoltam, akiktől majd leshetem, mit kell csinálni. PT felhívta a figyelmem a Hágádára, amiben benne van az este „forgatókönyve” - mint előzőleg mondta, magyarul is -, tehát megértem. Kinyitottam a könyvet, és azt olvastam, hogy mezüment bencsolnak. Kicsit szemrehányón súgtam oda PT-nek, hogy arról volt szó, mindent értek majd, és fennakadtam azon is, hogyan lehet a szék bal karfájára támaszkodva inni egy karfa nélküli széken.

Szerencsére sok időm nem volt szőrszálakat hasogatni, elkezdődött az este. Köves Slomó volt a lebonyolító, aki amint elkezdte, azonnal a szívembe zártam. Sugárzott, sodort, vezetett. Nem csak engem, az egész termet. Nem tudom, mit vártam, nem fogalmaztam meg előtte. Így utólag valószínű sokkal kötöttebb szövegre számítottam, nehézkesebb nyelven előadva. Ehhez képest a rabbi az írott szöveg mentén haladva mesélt, mai példákat hozott fel, hogy minél jobban érthetővé tegye a közönség számára az ünnep lényegét és üzenetét. Azt, hogy nagyon fontos a külső szabadság, de az mit sem ér, ha belülről nem vagyunk azok. Márpedig legtöbbször mi magunk tartjuk a szívünket rabságban. Azt, hogy a szabadságunk csak akkor ér valamit, ha célja van, és a legnagyobb gyötrelmet jelenti, ha letérünk a saját utunkról, és másokét követjük. Értem én, hogy ez az ott lévők többségének mást jelentett, mint nekem, de ebben pont az a jó, hogy én is tudtam értelmezni, a magamévá tudtam tenni.

Más megvilágításba került az élő hagyomány is. Itt nem azt jelenti, hogy életben tartanak bizonyos rituálékat, hanem, a mai ember számára is élővé teszik a valaha történteket, úgy mesélik el, adják át, hogy mindenki számára élvezetessé tegyék, és ami ennél is fontosabb: olyannak, mintha mi is átéltük volna.

Köves Slomó sétált az asztalok között, éneklés közben tapsolt, székre állva biztatott mindenkit. PT-től kérdeztem is, hogy ezt tanítják-e a rabbiképzőben. De nem, Köves Slomó ilyen lehengerlő egyéniség.

Közben persze követtük az este pontos mentét (a széder rendet jelent, amire azért van szükség, mert olyan sok mindenre kell figyelni, hogy e nélkül káosz alakulna ki). Gyertygyújtással kezdünk – én is, hiszen ha már ott vagyok, úgy érdemes. (Eszembe is jutott Édesapa, nagymamára mondta mindig, hogy katolikusabb a katolikus testvérénél – bennem is hatalmas volt az igyekezet:) Az első pohár bort viszonylag az elején kellett elfogyasztani (az asztalra könyökölve bal karunkkal, a jobban tartva a poharat). Mivel a mi asztalunknál volt egy hagyományt ismerő ember is PT személyében, ő biztatott mindenkit, hogy a poharat töltse tele, és egyből igya ki, hiszen azt úgy szokás - neki könnyű, szőlőlét ivotrt. Az első pohár után már nem kérdés, hogy mi lesz, ha nevetnem kell, mindenki mosolygóssá vált. Fel is merült bennem, hogy ilyem tempó mellett a végén az ajtót nem találom meg, gyorsan odasúgtam PT-nek, hogy ne automatikusan vigyen haza, nincs nálam kulcs, előbb meg kell keresni Krmplt.

Az este legviccesebb pontja: amikor mentünk ki kezet mosni a pászkaevés előtt, találkoztam BÉ anyukájával, akit legalább három éve nem láttam. Hátra is szóltam E-nek, hogy bocs, nekem van ismerősöm. É anyukáján láttam, tudja, hogy ismer, de nem tud beazonosítani, így mondtam, hogy ki vagyok. Mire ő annyira meglepődött, hogy hangosan felkiáltott: hát te hogy kerülsz ide, mit keresel itt? A teremben ugyan kevesen voltak, de körülöttünk mindenki rám meredt, szerencsére ki kellett menni…

Az egyik legtanulságosabb: az egész este arra épült fel, hogy a gyerekek feltesznek négy kérdést, amire válaszolni kell, emiatt mesélik el a kivonulás történetét. A rabbi felszólította a gyerekeket, hogy kérdezzenek. Igen ám, de egy körülbelül négy- meg egy hároméves gyerek csak azért nem szólal meg, mert azt mondták neki. A gyerekek komolyan az apjukra néztek, és a fülébe súgtak valamit. A rabbi nagyon komolyan válaszolt, és így beszélgettek egy ideig. Az „alkudozás” alatt Köves Slomó csak rájuk koncentrált, megszűnt körülötte a világ. Nem nézett közben ránk, nem intett elnézően, hogy bocs, de a gyerekek megmakacsolták magukat. Tárgyalt, majd miután feltették a kérdést – mert mondanom sem kell, meggyőzte őket - nagyon-nagyon megdicsérte, megtapsolta a gyerekeket. Nem azért, hogy lássa ország-világ, bezzeg az övéi mit tudnak, hanem, mert ügyesek voltak, megérdemelték, éreztette velük: ő is tisztában van a feladat komolyságával, amit jól teljesítettek.

Vidáman, kipirulva indultunk haza. Telefonálni még tudtam:) Az autóban a következő párbeszéd hangzott el:

E: Nagyon jól áll a fejeden, le ne vedd.
Én: Nagyon szép, gondolkodtam is, hogy elveszek egyet, de nem mertem.
PT: Neked adnám, de most mondták, nem vehetem le.
E: Ez a Köves Slomó nagyon jó pasi, kár, hogy olyan nagyon hosszú a szakálla.

Ennél a pontnál én kiszáltam…

A képeket Köves Slomóról itttaláltam, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr535593994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tibor 2008.04.22. 14:10:00

1) Nem éreztem túlzásnak a kérdéseidet, két okból. Egyrész Manó tempójához vagyok szokva, másrészt mert olyat kérdeztél, amilyet ilyenkor kérdezni kell.

2) Széder este a szabadságról szól, nevessünk csak sokat szabadon! És a szabadság mindenkinek mást jelent, mint az ottlévők többségének.

3) Tetrapiloktómia: a szőrszálnégyelés tudománya. (C) Umberto Eco 8-)

4) Neked adom a kipát szívesen.

5) Szeva Shadai!

Mindennapi Manna 2008.04.22. 14:21:00

Köszönöm, nagyon aranyos vagy! Ez történt: sokat nevettünk, szabadon. Szabadjára engedtük a lelkünket:)

Tibor 2008.04.22. 15:22:00

Láttad Fűszeres szédereti postjának a címét? 8-)

A legvidámabb este

Mindennapi Manna 2008.04.22. 15:25:00

hogyne! nevettem is magamon, hogy előtte aggódtam, mi lesz, ha túlságosan vidám leszek. Holott ez valóban a legvidámabbak közé tartozik.

Fűszeres Eszter alias Fűszer és Lélek 2008.04.22. 15:37:00

Elég sokszor voltam már a Köveséknél (otthon is), de sodorni még soha nem sodortam vele, főleg nem ünnepek alalatt. Hogy mik vannak?! Én minden jóból kimaradok. Szép kis emberekkel barátkozol. Az egyik sodor az ünnepen, a másik simán mindent bevállal a békesség kedvéért....
:-D

Mindennapi Manna 2008.04.22. 17:05:00

Juj, akkor most elszóltam magam?!:)
süti beállítások módosítása