Nagyanyáink hagyatéka: fecskefészek

Vannak a gyerekkori barátságok, amelyek egyre jobban felértékelődnek, és amelyből nekem három is megvan még, iszonyú mázlista vagyok. Van kettő barátosném, akiket akkor ismertem meg, amikor iskolába mentem. És van egy másik, akit kicsit később, de az is olyan régen volt már, hogy tulajdonképpen az a pár év ide vagy oda, nem számít. Félreértés ne essék, minden későbbi barátnőmért is nagyon hálás vagyok, de az a kötelék, ami Gy-vel, I-vel és M-el összeköt, senkivel nem tud már kialakulni. Vannak olyan közös emlékek, amiket már senkivel nem tudunk átélni. Nem élnek a nagymamák, nagypapák. Nem úgy rosszalkodunk. Nem kell súgni németórán. Nem utazunk Brailára személyvonattal, csak Bukarestig nyolc óra volt az út. Már nem igazodunk el egymás szekrényében, és könyvespolcán:) Nem ülünk bent a fürdőszobában, miközben a másik zuhanyzik.

Nem várjuk azért is az ünnepeket, hogy mindenkinél megkóstolhassuk a kedvenc családi süteményt. Gy-nél a csokoládés kalácsot, M-nél a fecskefészket, a vajaskiflit meg a sült karamellt. Nálunk diós tekercs volt mindig, meg Sárika sokszor, na meg a sós rúd. I-nél nem emlékszem, hogy melyik volt az ikonikus családi sütemény. Mondjuk az ő anyukája most is rendszeresen küld saját készítésű süteményt. És hiába sütök rendszeresen magam is, azért az egészen más, amivel az anyukák kényeztetnek.

A fecskefészekből M-éknél készült minden ünnep előtt egy hatalmas adag. Ott tornyosultak a kiflik melletti tányéron, a konyhaszekrényben. Annak ellenére szerettem, hogy amúgy a diós sütemények nem voltak a kedvenceim, de itt valahogy a habcsók kiegyenlítette a diót. Ahogy belegondolok, ezer éve nem ettem eredetit.

Merthogy nálam egy kicsit átalakult az évek folyamán. Először is a sima darált idót lecseréltem pirított darált dióra. Összehasonlíthatatlanul ízesebb, tartalmasabb, lett csak ettől. Majd  a tésztájába tettem matcha teaport. Fanyar lett a tészta, izgalmas kiegészítője a pirított diós habcsóknak. A ribizlizselét nem cseréltem le semmire, ott ragaszkodtam a hagyományhoz:)

Piknikre ez is nagyon praktikus, kis dobozba is sokat lehet beletenni, majd egy mozdulattal eltüntetni. Nagyon szokták díjazni, hogy mindössze egy falat, ez akkor is belefér még, ha amúgy már rosszul vannak, annyit ettek.

Hozzávalók:

a tésztához:
40 dkg Nagyi titka extra finom süteményliszt
25 dkg vaj
3 kanál cukor
3 tojássárgája
1 tk sütőpor
1,5-2 ek tejföl
2,5 tk matcha teapor
½ tk só

a tetejére:
3 tojásfehérje
25 dkg dió
25 dkg cukor
ribizlizselé (ribizlilekvár)

A lisztet átszitálom, összekeverem a sütőporral, a teaporral és a sóval. Összemorzsolom a kockákra vágott hideg vajjal. Hozzáadom a tojássárgákat, a tejfölt, és gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát. Fóliába csomagolom, és hűtőbe teszem 30-60 percre.

A diót száraz serpenyőben megpirítom, hűlni hagyom. Ha kihűlt, törlőruhában ledörzsölöm a héját, majd ledarálom. A tojásfehérjéket kemény habbá verem a cukorral. Óvatosan beleforgatom a darált diót. Félreteszem.

A tésztát körülbelül 3 milliméteresre nyújtom. Az autentikusság kedvéért lisztbe mártott pálinkáspohárral kis korongokat szúrok, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 180 fokra előmelegített sütőben 5-6 percig sütöm.

Kiveszem a sütőből, mokkáskanállal kis tojásfehérjés dióhalmokat teszem a tésztakorongok tetejére. (Most még kevésnek tűnhet, de sütés közben terjeszkedik.) Mindegyik közepét benyomom az ujjbegyemmel, ebbe teszek egy kiskanál hegyével savanyú, a hagyomány nevében ribizlilekvárt.

Visszatolom a sütőbe, és további 8-10 percig sütöm, míg a tojáshab kissé megnő, és megrepedezik.

A Nagyi titka pályázatára készült a következő két sütemény is:
Békaszáj
Karamellás, chilis brownie

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe: