A hagyomány nevében: Sárika

Fotó: Krumpli Béla

Volt egy idő, amikor nálunk ez volt AZ egyik ünnepi sütemény. Praktikus, mert korábban el lehet készíteni, egy nap kell, míg összeérnek az ízek, de kettő sem árt neki. A lapok magukba szívják a nedvességet, megpuhulnak, a krém átadja magát. És olyan otthonos érzése lesz tőle az embernek.

Aztán divatba jöttek a gyors sütemények, a különböző kevert tészták, és a Sárika kikopott az ünnepekből is. Évtizedek óta nem ettem, sőt, nem is találkoztam Sárikával sehol. Muszáj volt elkészítenem. Azt, hogy egyáltalán nem idejétmúlt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a szomszédéknál nem csak a felnőttek olvadtak el a gyönyörtől, hogy mennyire otthon íze van, hanem a gyerekek is rajongtak érte. (Nálunk a szomszéd gyerekek a hivatalos mérce.)

Persze, kicsit macerásabb, mint egy muffint, vagy bögrést összedobni, de a végeredmény is százszor finomabb lesz.

A hivatalos neve Sárika-szelet, mi mindig csak Sárikáztuk. Nagy néném receptes füzetében tévés süteményként szerepel, gondolom akkoriban terjedt el, amikor a tévé, és a két sötétebb lap közötti világos piskóta emlékeztette a háziasszonyokat arra a dobozra, ami bekerült a nappaliba, és a csodájára jártak. Van, aki kávéval locsolja meg a lapokat, és olyat is láttam, hogy a tetejét csokoládéval vonték be. Szerintem mindkettő fölösleges, a Sárika úgy finom, ahogy van. A maga természetességében.

Hozzávalók:

a barna lapokhoz:
10 dkg vaj
30 dkg liszt
10 dkg cukor
1 ek kakaó
késhegynyi szódabikarbóna
1 tojás
5-7 ek tej

A hozzávalókat összegyúrjuk, annyi tejet adunk hozzá, hogy kezelhető legyen a tészta. Ne legyen túl kemény, de ne is ragadjon, lehessen nyújtani. A tésztát kettőbe osztjuk, vékonyra nyújtjuk, és egy közepes tepsi hátán 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Rácson kihűtjük. (Óvatosan kell lecsúsztatni a tepsiről, melegen törékeny.)

a piskótához:
4 tojás
4 ek liszt
4 ek cukor

A tojásokat szétválasztjuk, a cukor egyharmadával fehéredésig keverjük a sárgáját. A maradék cukorral a tojásfehéjéből kemény habot verünk. Óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákhoz, majd beleszitáljuk a lisztet, és beleforgatjuk a masszába. Ugyanazt a tepsit kivajazzuk, lisztezzük, beletesszük a masszát, és 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

a krémhez:
2,5 dl tej
3 ek keményítő
1 tojássárgája
1 rúd vanília
20 dkg puha vaj
25 dkg cukor

A tejet felmelegítjük. A tojássárgát elkeverjük a cukorral, beleszitáljuk a keményítőt, és belekaparjuk a vanília magjait. Simára keverjük, majd állandó keverés mellett hozzáöntjük a forró tejet, visszatesszük a lábost a tűzre, és besűrítjük a krémet. Kevergetve kihűtjük. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd kis adagokban hozzáadjuk a tejes masszához.

az összeállításhoz:
1 dl rum

Az egyik barna lapot meglocsoljuk a rum felével, majd rákenjük a krém felét. Ráhelyezzük a piskótát, majd a krém másik felét, majd befedjük a rummal meglocsolt másik barna lappal.

Valami nehezékkel lenyomtatjuk a süteményt, és egy napig állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek.

A recept a wellingtoni Hírmondó májusi számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.