Piadina, a legjobb lepénykenyér

Fotó: Krumpli Béla

Imádok utcán enni. Mármint utcán vásárolni valami finomat, és azt megenni. Hát ilyenre egyre ritkábban kerül sor, mert az egyetlen, amit nagyjából mindig szívesen megeszek, az a falafel, ritkábban kebab. Szökőévente egyszer pedig egy lucskos hamburger, bár ilyenből egyre kevesebb helyen kapható megbízhatóan finom. (A lucskos hamburgernek a bucija mindig hatalmas, kicsit édeskés, és van benne csalamádé.) Az egyéb szendvicsekről, kiflikről, perecekről leszoktam, mert nekem nem okoz örömet az elfogyasztásuk, és kész.

Kicsit más a helyzet, ha Kolozsváron vagyunk, ott ugyanis ebből a műfajból sokkal gazdagabb a kínálat, meg aztán mindig az újdonság erejével hat. Ott is vannak kedvenceim, az idő rövidsége miatt nem tudok mindent végig enni, pedig a többségük finom.

Nem szoktam vásárolni a pékségek utcára kihelyezett pultjaiból, pedig a telemeával, vagy juhtúróval töltött táskát csak ajánlani tudom. Szintén kihagyom a lángost, palacsintát, fánkot áruló boltocskákat, ezek soha nem hoztak lázba nagyon, de aki szereti, ki ne hagyja: rengeteg töltelékkel kínálják, és tényleg finomak. Hatalmas, mindenfélével töltött szendvicset is régen ettem utoljára, ezekhez sok alkohol, és átalvatlan óra kell. Mindig vágyakozva nézem őket, de józanul tudom, hogy a fele is sok lenne nekem, inkább felidézem, hogy mekkora örömet is okoztak régen, és eszem olyat, ami jólesik:)

Ezek pedig a perecek, mégpedig a Petru-félék. Szeretem az egyszerű mákosat, meg a perectésztába csomagolt sajtot, a covricheese-t. Ezekből sokat is meg tudnék enni, de amióta egyszer rosszul lettem tőlük, mert eszetlenül habzsoltam, óvatosabb vagyok, egynél többet soha nem vásárolok. Másik nagy kedvencemet idén nyáron fedeztem fel, ez pedig a piadina, az olasz, pontosabban az Emilia Romagna régióból származó lepénykenyér. Mindenféle töltelékkel kínálják, de az ember maga is összeválogathatja a neki tetsző töltelékeket. Legtöbbször sajtot, paradicsomot és rukkolát kérek bele, egy ilyen lepénnyel kerek lesz a világ.

Piadinát azóta itthon is szoktam sütni, szerintem a legjobb gyorskenyér. Ha kihűl, serpenyőben meg lehet melegíteni, újra hajlítható lesz. Zsírral készítem, aki fél ettől, használhat helyette vajat, vagy olajat.

Fotó: Krumpli Béla



Hozzávalók:

50 dkg liszt (BL55)
12 dkg zsír (kacsazsírt használok a leggyakrabban)
7 g sütőpor
2 dl víz
5 g só

A hozzávalókból tésztát gyúrok. Kis gombócokat szakítok a tésztából, vékony korongot nyújtok belőlük, és forró serpenyőben mindkét oldalukat megsütöm.

Ha töltve kínálom, amikor megfordítom, ráteszem a tölteléket, megvárom, míg megsül, majd kettéhajtom, és tálalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.