KMN-falatok és egy kis telemea-történelem

Fotó: Krumpli Béla

A telemea olyan mint a feta, szokták elintézni egy kézlegyintéssel. A mondatban kb annyi igazság van, mint amennyi alaposság a kézlegyintésben: szemernyi. A román telemea valóban rokona a görög fetának, mint ahogy a többi, hasonló, fehér, sós lében érlelt sajtnak: a török Beyaz peynirnek, a bolgár Sirene és a szerb Sir sajtnak. Görög rokonánál azonban kevésbé krémes, jóval feszesebb (reszelhető), fényesebb, sóssága pedig az érettségétől függ: minél több ideig áll a sós lében, annál sósabb lesz, bár ma már készítenek "édes" változatot is - ebben szinte egyáltalán nincs só.

A telemea az egyik legismertebb román sajtfajta. Félpuha, fehér sajt, víztartalma magas, 50, zsírtartalma 25 százalék. Románián kívül nem nagyon találkozunk vele, nem tartható el hosszú ideig. Telemeát legjobb piacokon vásárolni, ott helyben meg is lehet kóstolni. A bolti, csomagolt változatoknak se szeri, se száma, és ugyan kényelmesebben szállítható, csak akkor vásároljunk ilyet, ha jó ismerősünk esküszik rá, hogy ismeri és szereti a gyártót és termékeit. A piacokon természetesen a tejtermékek árusítására kijelölt helyeket keressük, ahol üvegezett pultokban lehet látni, hogy mit vásárolunk meg. Amennyiben két-három nap alatt nem fogyasztjuk el, vásárláskor kérjünk a sós léből is, ebben tároljuk a hűtőben. Ha tárolás közben nagyon megszívja magát, és túl sós lesz, áztassuk hideg vízben néhány órán keresztül.

A telemeát eredetileg az alföldön készítették, kizalólag juhtejből, és "fehér túrónak", vagy "brailai túrónak" nevezték. A második világháború környékén vált ismertté a tehéntejből készült "fehér túró", ekkor még mindig kizárólag házilag készítették. Az ipari gyártásra az 1960-as években álltak rá, akkortól terjedt el a telemea elnevezés is. Ma már kapható kecske és bivalytejből készült telemea is, de a leggyakrabban még mindig a juh- és tehéntejből készül.

A román konyhában nagyon gyakran használják a telemeát: ezzel töltenek, raknak zöldségeket, húsos ételeket, salátába keverik, ráreszelik különböző ételekre. A telemeát lehet olívaolajban pácolni, rá lehet grillezni zöldségekre, tölteni lehet vele különböző palacsintákat, lángosokat.

Én legeslegjobban ízletes, édes paradicsommal szeretem, csak úgy, kenyér nélkül. Ha nyáron vagyunk otthon, sokszor ez az ebédem, és a vacsorám is.

Telemea ugyanis mindig van otthon anyukáméknál, manapság a legnagyobb kihívást a jóféle paradicsom beszerzése jelenti. A Kolozsvári Magyar Napokra ezért is kerestem valami más kísérőt - kevés kiábrándítóbb dolog létezik az íztelen paradicsomnál. A sültpaprika (kápia) adta magát, ráadásul tök jól lehetett vele csomagolni.

Hozzávalók:

10-20 dkg telemea (feta)
2-3 piros kápia paprika
apró bazsalikomlevelek

A paprikákat vaslapon (vagy sütőben) addig sütöm, míg a külső héjuk megfeketedik. Egy lábosba teszem őket, megsózom, és alaposan letakarom, A gőz hatására a külső héjuk fellazul, és tíz perc pihentetés után egy mozdulattal le lehet húzni. Közben a telemeát apró kockákra vágom, a bazsalikomot megmosom, és megszárítom. A megtisztított paprikát vékony csíkokra vágom, beletekerek egy-egy sajtkockát, ráteszek egy bazsalikomot, és tálalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.