29
07/2009
4

Padlizsán, cukkini és annyi kapor, amennyit nem szégyelltem




A padlizsánnal idén is úgy jártam, mint mindig: hetente megveszem, a piacon még mindenféle kreáció lebeg a szemem előtt. Amikor hazaérek, és elkezdek gondolkodni, hogy akkor pontosan mi is legyen belőle, megjelenik előttem a padlizsánkrém, és semmi másra nem tudok gondolni. Az első percekben még próbálom hessegetni, és más ételeket felidézni, de a kép egyre nagyobb, érzem az ízét a számban tönkölykenyérrel és nagy, göcsörtös, édes paradicsommal. Aztán eljön a pillanat, amikor minden más gondolatomat elfelejtem, és a padlizsánt automatikusan beteszem a sütőbe. Nem érdekel a meleg vagy más hasonló, zavaró körülmény.

Maximum annyit változtatok, hogy hagymát nem teszek bele, csak fokhagymát. Vagy korianderrel ízesítem – csodálatos íze lett. Vagy nem egyben sütöm meg, hanem felkarikázom, és megkenem olajjal. A már megsült padlizsánt nem vágom nagyon apróra, hanem éppen csak aprítom, így rusztikusabb lesz…

Ez az ebéd annak köszönhető, hogy volt itthon egy cukkini is, amit meg kellett már enni. Valami nagyon egyszerű ebédre vágytam, amiben érvényesül a padlizsán. Végül mielőtt megint padlizsánkrém lett volna a vége, fellapoztam a könyvet, (itt írtam róla) és rátaláltam a kedvemre való ételre: a falusi padlizsánra. Pont az volt, amire vágytam. Tiszta, egyszerű ízek, kis fokhagymával, kaporral megbolondítva. Ez utóbbiból rengeteget tettem bele, kihasználtam, hogy egyedül vagyok itthon:)



Hozzávalók:

egy nagy vagy két-három kisebb padlizsán
egy cukkini
három-négy gerezd fokhagyma
egy csokor kapor
olaj
liszt


A zöldségeket felkarikázom, megforgatom a lisztben, és az olajban aranybarnára sütöm mindkét oldalukat. (Míg mindegyik megsül, lefedett tányérban melegen tartom a már kész karikákat.) Közben a megpucolt fokhagymát összezúzom, a kaprot apróra vágom, egy kis pohárka vízzel jól összekeverem, sózom.

Ha minden zöldség megsült, az összeset visszateszem az olajba, ráöntöm a kapros muzsdéjt, és egyet-kettőt rottyantok rajta.

Paradicsomsalátával tálalom.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr995593780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lorien 2009.07.29. 11:47:38

Tényleg nem spóroltál a kaporral :)
De jó is az, én is túlzásokba szoktam esni vele kapcsolatban :)

Mindennapi Manna 2009.07.29. 12:09:00

Ha Krmpl itthon van, ennyi kaprot egy kupacban látni sem bír. Nem hagyhattam ki a lehetőséget:)))

lorien 2009.07.29. 12:42:50

Teljesen ismerős az érzés. Én is csak és kizárólag magamnak tudok elég kaprosan főzni :)

Anonymous 2009.08.29. 04:29:40

ez így nem igaz - én igenis szeretem a kaprot!!!
- krumplib -
süti beállítások módosítása