Zserbó - ahogy én szeretem

Fotó: Krumpli Béla

Nem voltunk egy zserbó-evő család. Bármilyen viccesen hangzik, nekem például a zserbóból csak a lényeg, a megsütött darált dió meg a baracklekvár nem a kedvencem. Ezért nem eszem beiglit sem, a hagyomány mást jelent, például ezt a diós tekercset.

Szóval felnőttem zserbó nélkül. Olyan emlékeim vannak, hogy amiatt szomorú nagynéném, mert az ő zserbója soha nem nő fel. Ezzel szemben az X-nénak, a tizedik szomszédból, minimum 15 cm magasra sikerül. MINDIG. Mondjuk ez is vicces, hogy ha az embernek nincs különösebb gondja-baja, akkor egy szerinte alacsony piskóta, vagy adott esetben zserbó, netalántán egy megrepedt beigli miatt mennyire el tud keseredni. De ez egy másik történet.

Aztán megismertem Zs-t, aki elárulta, hogy az ő zserbójukban nem teng túl a dió, és ő bizony málna, vagy ribizli lekvárral keni meg a tésztát. Esetleg meggyel. És kinyílt előttem a világ, és azóta nálunk is van zserbó, nem csak ünnepekkor, hanem bármikor. Sok-sok zserbómentes évet kell bepótolnom.

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg liszt
10 dkg porcukor
30 dkg vaj
1 kisebb merőkanál tej
2 dkg élesztő
1 egész tojás - lehet csak 2db sárgája
jó késhegynyi szódabikarbóna
esetleg - 1-2 ek tejföl

a töltelékhez:
kb 3 dl savanykás - ribizli, som, meggy - lekvár
26 dkg darált dió
20 dkg kristálycukor

a tetejére:
20 dkg csokoládé
1 ek vaj

A töltelékhez összekeverjük a diót és a cukrot, és három egyenlő részre osztjuk.

A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, belekeverjük a vajat, és bevonjuk vele a tésztát.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess facebookon is.!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.