Kolozsvári Magyar Napok: mit főztünk, és miért?

A csapat + Bálint* - Fotó: Krumpli Béla

Kolozsváron sok embernek főzni számomra teljesen más, mint akárhol máshol a világban. Pedig főzni bárhol és szinte bárkinek jó. Nem is volt kérdés, hogy nevezek a főzőnapra, és az sem, hogy kivel. Edit szerencsére igent mondott, sőt, megtalálta a csapat harmadik tagját, és kitalálta a menüsorba legjobban illő főételt is. A menü amúgy kb két óra alatt állt össze. Szinte nem is kellett gondolkodnom, az ötletek egymást követték, és egyszer csak összeállt a kép.

Fotó: Krumpli Béla

Kolozsvári ételt kértek, márpedig tipikus kolozsvári ételről nem tudok, bármennyire is jó érzés lenne ezzel a tudattal élni:) Abból indultam ki tehát, hogy minden kolozsvári, amit itt főznek. Attól a rántottától, amit az egyetemisták hónap végén sütnek,és amiben a szalonna maradékától a zakuszkáig mindent belekevernek, a mindenféle "hétköznapi" ételen keresztül a Kata nagymamája által készített töltött olajbogyóig. Kolozsvár ilyen város: sok mindent elbír, sőt, el- és befogad, és jól érzi magát ilyen sokszínűen. Ezt szeretem benne.

Készül az előétel - Fotó: Krumpli Béla

Olyat kerestem tehát, ami ugyan lehetne hagyományos, de mégsem az. Ami ismerősnek tűnik, ha azt akarjuk, mégis más. Azt tudtam, hogy húsos ételt nem akarok készíteni, azt főznek majd elegen, illetve, hogy a tányér ehető lesz. És, hogy falatnyi örömöket osztogatunk majd: mi az ízekkel, színekkel, formákkal, alapanyagokkal játszottunk. A rendhagyót kevertük a hagyományossal, a megszokott ízeket párosítottuk szokatlan módon. Mi elégedettek voltunk az eredménnyel.

Tálalás - Fotó: Krumpli Béla

A menüt teljes egészében nem lehetett a helyszínen elkészíteni, előtte való nap anyukámmal megsütöttük a tányérokat. Három óra alatt készült el a 135 mélytányér és a kb. 200 db lapos. Megcsináltam a kovászos uborka levest zselésítve, és a süteményt is. Edit közben előkésztette a káposztához valókat - ezt főztük meg ott, Ági pedig kiagyalta a designt.


Fotó: Krumpli Béla

Szombaton, az Apáczai iskola udvarán elég vicces volt, hogy mindenki más már túl volt 10-15 kilónyi zöldség megtisztításán, hatalmas üstökben dinsztelték a hagymát, mi meg csak nyugodtan rajzolgattunk, kötényt szabtunk, ismerkedtünk. Nyoma nem volt annak, hogy mi is főzünk valamit. A végén oda is jött a szomszédunk, aki a pillanatokon belül kialakult sortól semmit nem látott, és megkérdezte, hogy mit osztogattunk, amiért annyira tolongtak az emberek:)

Fotó: Krumpli Béla

hát ezt:

Előétel: KMN-falatok: kápiába tekert telemea bazsalikommal
Leves: kovászos uborka zselé-leves
Főétel: kolozsvári káposzta hús nélkül
Desszert: áfonyás-ordás sütemény

* A Paszuly és Társai csapatnak volt egy tiszteletbeli tagja is, Bálint. Akitől gyakorlatilag nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesített volna azonnal. Ám amikor fagylaltos kanalat is kerített szombat reggel fél tízkor, mindannyian elájultunk:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.