07/20117
Mi a titka a legfinomabb kovászos uborkának?
Fotó: Krumpli Béla
Bármennyire nagyképűen hangzik, a saját kovászos uborkámnál jobbat még nem kóstoltam. Egészen pontosan olyat nem, ami nekem jobban ízlett volna. Pedig ugye nagyon nagy variálási lehetőség nincs: kapor, só, uborka, kenyér, és akkor azon talán lehet még vitatkozni, hogy fokhagyma, fekete bors kell-e bele, vagy sem.
Egy ideig nem is nagyon mertem mondani senkinek, hogy izé, az én kovászos uborkámnál jobbat nem ettem, aztán itt-ott elrebegtem, de így is elég fellengzősen hangzott. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, receptek után kutattam. Aztán egyszer csak beugrott egy lehetséges válasz. Gyanítom, hogy a lassú érlelés a titka. Nem tudom elég tudományosan megmagyarázni, de gondolom, ahogy a kenyér is annál ízesebb, finomabb lesz, minél többet érik a tészta, hát ugyanúgy az uborkában is több ízanyag keletkezik, ha nem siettetjük.
Ha valaki egészen pontosan le tudja írni a folyamatot, szívesen veszem.
Az én kovászos uborkám tehát így készül:
Hozzávalók:
1 kg uborka
1 csokor kapor (felvirágzott)
4-5 gerezd fokhagyma
só
A vizet felteszem főni. Amikor felforrt literenként egy evőkanál sóval ízesítem, majd langyosra hűtöm. (Egy kg uborkához általában egy liter víz elég.)
Közben az uborkákat alaposan megmosom, bevagdosom a szokásos módod. A fokhagymákat megpucolom. Egy üveg aljára teszem a kapor felét, rá az uborkákat, közéjük szórom a fokhagymát. A kapor másik felét az uborkák tetejére teszem, végül egy szelet kenyér – lehetőleg barna – következik.
A langyos vizet ráöntöm, lefedem egy kistányérral, és másnapig a konyhapulton hagyom. Itt nem éri nap, de elég meleg van ahhoz, hogy a kovász elkezdjen dolgozni.
A következő lépés időjárás-függő: ha kánikula van, kb 18 óra múlva (ha hűvös van, másfél napra is szükség lehet) az átázott kenyeret eldobom, vigyázva, hogy a lében ne essen szét. (Inkább vastagabb szelet kenyeret teszek a tetejére, mintsem darabjaira hulljon.) A már zavaros levet átszűröm, és visszaöntöm az uborkákra. Beteszem az üveget a hűtőbe. A harmadik napon elkezdjük eszegetni, bár ekkor még nincs teljesen kész, de addig tart a türelmünk. Nagyából az ötödik nap lesz tökéletes a kovászos uborkám, de én félig készen is szeretem:)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Judit 2011.07.14. 13:05:42
lorien 2011.07.14. 14:17:32
mindig van otthon majdnem arasznyi széles gézguriga, már csak a fűszercsomók miatt is. Ebbe alaposan beletekerem a kenyeret, mint a múmiát, még át is kötözöm fehér cérnával, így garantáltan egyben marad, és amikor szükséges, könnyen kihalászom és kidobom.
lorien 2011.07.14. 14:20:27
rudileo 2011.07.14. 16:20:58
Mindennapi Manna 2011.07.14. 23:33:40
Lorien, igen, csakis friss, apró uborkából készülhet. Engem a kapor harsánysága nem zavar, tormát semiképpen nem tennék bele:) De ha legközelebb jössz, és éppen lesz, hozz egy darabot, szívesen megkóstolom:)))