Másnapos levesek /3. - Nagy ruszki leves

Fotó: Ormos József

Krmpl mostanában egyre gyakrabban főz. Van, amikor "csak" a saját ebédjét készíti el, máskor nagyobb adagot, több embernek. Levesekben elképesztő kreatív, legutóbb egy piros levessel kápráztatott el mindenkit. A recept:

Persze, ilyen leves nincs, de mégis van. Egyrészt van a fejemben, másrészt meg is főztem és vagy húsz embert jóllakattam vele. Nevezhetnénk Nagy Ukrán Levesnek is, hogy e másik nép nemzeti büszkeségét is tiszteletben tartsuk. A lényeg az, hogy vegyük meg a hozzávaló húsokat még előző nap és tegyük be a hűtőbe. Másnap keljünk fel korán és menjünk le a piacra megvenni a zöldségeket Egyrészt, hogy legyen elég időnk megfőzni a húslevest, másrészt, hogy a leves elkészülte után legyen még időnk aludni egyet a buli előtt. Előtte ellenőrizzük a kamrában, van-e még elegendő a lisztes savanyú uborkából?

A piacról visszatérve nekiláthatunk a marha-, és disznóhús felkockázásához, majd tegyük fel egy fazék hideg vízben a marhalábszár darabokat, némi szemes bors, borókabogyó és babérlevél társaságában főni. Ha felforrt, szedjük le a habját és állítsuk takarékra. Egy-másfél óra múlva mehet utána a disznóhús. Ne felejtsük el kivenni a fagyasztóból az 1 liter húslevesalapot, hogy legyen ideje kiolvadni. (Ha nincs otthon levesalap, az sem baj, ekkor azonban nem lesz annyira sűrű a levesünk.) Vágjuk fel vékony szálakra a céklát és az uborkát, a többi zöldséget kockára, a hagymát apróra, a virslit karikára és tegyük félre.

Közben tovább elmélkedhetünk a kiinduló dilemmánkon: vajon ha a borscsba savanyú uborkát teszünk, akkor nevezhetjük-e az így létrejövő levest céklás szoljankának? Az így kialakult étel vajon új minőséget jelent-e, esetleg az ún. fúziós konyha egy új elemét fedeztük-e fel? (Nem.) Ha sikerült megtalálnunk a helyes választ, még mindig múlathatjuk az időt annak a nem kevésbé fontos gasztro-lingvisztikai kérdésnek a megválaszolásával, hogyan is nevezzük azt a levest, amit majd este a vendégeknek felszolgálunk? Vagy ha az előbb vázolt konyha-filozófiához fáradtak lennénk, esetleg hülyeségnek tartjuk, egyszerűen hívogassuk fel barátainkat és beszéljük meg az előző esti kalandjainkat.

Közben vágjuk fel apró kockákra a füstölt szalonnát, a kisült zsírban pirítsuk meg a fej hagymát, dobjuk rá a felkockázott sárgarépát és zellert, kicsit később adjuk hozzá a céklát és a paradicsomsűrítményt. Újabb tíz perc múlva adjuk hozzá a reszelt nyers káposztát és azt is pároljuk meg. Ha ezzel megvagyunk, öntsük be a zöldségeket a húslevesbe és töltsünk hozzá még egy liter alaplét. Az első forrás után vegyük takarékra, tegyük bele a savanyú uborkát, a virslikarikákat, majd a kapribogyót. Tíz-tizenöt percig főzzük még lassú lángon és a vége előtt öt perccel keverjünk bele két mokkáskanál csiliforgácsot. Tálaláskor adjunk hozzá tejfölt és fekete orosz rozskenyeret. A gasztro-lingvisztikai vitát pedig folytathatjuk a vendégeinkkel együtt, kanalazgatás közben...

Hozzávalók:

30 dkg marhalábszár
30 dkg disznócomb
4-8 virsli
5-10 dkg szalonna
1 kg cékla
1-2 fej hagyma
1 zeller
3 db sárgarépa
6 db savanyú uborka
2 dl paradicsomlé
1 l húsleves alaplé
4 evőkanál kapribogyó
2 mokkáskanál csiliforgács
tejföl
bors, borókabogyó, só, babérlevél

Másnapos levesek korábban:
Sonkalé-leves
Savanyú tőkehalleves kapribogyóval

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.