12/20080
Lilakrumpli-torta lazactekerccsel és hideg tormamártással
A lilakrumpli november eleje óta várakozott. Mert nem tudtam eldönteni, hogy mit készítsek. Minden krumplis receptet felkutattam, jöttek-mentek az ötletek, de egyikkel sem voltam igazán elégedett. Közben meg reszkettem, hogy ne rothadjon meg, bírja ki, ameddig megszáll az ihlet.
Aztán egy idő után azzal áltattam magam, hogy majd karácsonyra elkészítem, de konkrétabb elképzelésem továbbra sem volt. Nézegettem a zacskót, amiben várt sorára, és gondolkodtam.
Végül Chili és Vanília mentett meg, ugyanis éppen idejében megláttam a lazacot. Egy lépéssel közelebb kerültem a megoldáshoz, ugyanis elképzeltem a két színt egymás mellett, és tetszett. Majd eszembe jutottak a kis formáim, és beindult a gépezet.
Első körben spenótmártással képzeltem el, a zöld jól kiegészítette volna a krumpli és a hal színét. Merthogy úgy emlékeztem, van még fagyasztott spenót a mélyhűtőben. Annyira biztos voltam benne, hogy nem is ellenőriztem, aztán csak álltam, és néztem, amikor kiderült, hogy azt bizony már elkészítettem korábban. A bolti fagyasztott spenótban nem bízom – egyszer édesítettet sikerült vásárolnom, és azóta mondhat nekem bárki bármit, nem veszek. Az ember legyen következetes:)
Összeállt tehát az ünnepi ebéd, de minden óvatosság ellenére a szenteste elfogyasztott karácsonyi vacsora után másnap sem voltunk éhesek. Dél körül megreggeliztünk, aznap mást nem ettem. (Ilyenkor mindig rájövök, hogy szeretek akkor enni, amikor éhes vagyok, különben nem érzem az ételek ízét, csak teszem a számba egyik falatot a másik után, és nyelek, mert az ösztön ezt diktálja.)
Így csak pénteken került sor a lazacra és a lilakrumplira, ami szerencsére kitartott. Mutatós karácsonyi estebéd lett belőle. A krumplitortát persze hagyományos krumpliból is el lehet készíteni, és nagy tortaformában is jól mutat. Legközelebb a mandulát megpirítom, mielőtt hozzákeverem a krumplihoz. A kumplitorta nagyon laktató, de másnap minden különösebb trükk nélkül melegíthető sima sütőben is.
A mártáshoz tejfölös tormát használtam, amit korábban készítettem, igazi, csípős tormából. Olyanból, ami reszelés közben alaposan megríkatja az embert:)
Hozzávalók:
A krumplitortához:
kb. hatvan dkg krumpli
egy marék mandula
két tojás
egy-másfél deci tej
öt dkg vaj, meg egy kevés a formák kenéséhez
kevés zsemlemorzsa
só
A krumplit sós vízben puhára főztem, megpucoltam, és a tejjel, meg a vajjal krumplipürét készítettem. (A tej mennyisége függ a krumpli fajtájától, a lilakrumplihoz többet kellett töltenem, mint a fehér párjához szoktam.) A mandulát megdaráltam, hozzákevertem a krumplihoz. Egyenként beletettem a tojássárgáját, majd óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert fehérjét, sóztam. Viszonylag könnyű, nem kemény masszát kevertem. Vajjal kikent, zsemlemorzsával megszórt formákba kanalaztam, és 15 perc alatt készre sütöttem előmelegített sütőben.
A lazachoz:
egy nagy szelet lazacfilé
só
bors
frissen facsart citromlé
másfél deci száraz fehérbor
A lazacfiléről a bőrt levágtam, a szeletet keresztben kettévágtam, majd hosszában is. A kb. öt cm széles, 15 cm hosszú csíkokat meglocsoltam citromlével, sóztam, borsoztam. Szorosan feltekertem, megtűztem egy-egy fogpiszkálóval, majd fóliába tekertem, és két napig a hűtőben dermesztettem.
Egy kis kerek tűzálló tálba beletettem a tekercseket, sóztam, borsoztam, ráöntöttem a bort, és fóliával befedtem. Előmelegített sütőben 15 perc alatt készre pároltam.
A mártáshoz
két evőkanál tejfölös torma
két deci tejszín
kevés frissen facsart citromlé
só
A tormát megpucoltam, lereszeltem, és összekevertem egy kevés tejföllel. (Hűtőben sokáig eláll.) A tejfölös tormából két evőkanálnyit belekevertem a tejszínbe, sóztam, és citromlével ízesítettem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.