Vessenek rám követ,

de én szeretem, amikor az Andrássy úton nem járnak autók. És azt is szeretem, amikor sok-sok biciklis kerülgeti a gyalogosokat, nagy türelemmel. A gyalogosok pedig nem szidják a sok-sok kerékpárost. Ha valaki útban van, a másik megáll, mosolyog, és megköszöni, hogy elengedik…

Szeretem, hogy olyanok is biciklire ülnek, akikről látszik, hogy más hétköznapokon nem teszik.

Szeretem, hogy az emberek megállnak, és bámészkodnak. Figyelnek a másikra, felemelik a fejüket.

Szeretem, hogy többen, többet mosolyognak, mint egyébként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.