Lecsó érzésből, nem tudományosan

Csak ámultam, és bámultam, amikor elkezdtem olvasni a sok lecsóreceptet a különböző gasztroblogokon. Számomra akkor derült ki ugyanis, hogy a lecsónak van receptje. Hogy abba bizony jól meghatározott arányba kerül bele a hagyma, paprika, paradicsom.

Nem tudom, lehet, hogy ez nálunk is így volt, de mivel soha nem került szóba, én bizony érzésből készítettem világ életembe. Vannak bizonyos szokások, amelyek mentén készül, de a kétszer annyi paprika, mint hagyma, vagy fordítva soha fel nem merült. Nálunk nem került bele pirospaprika – amúgy is nagyon ritkán használom ezt a fűszert -, kolbászra sem emlékszem, és a lecsó csakis rizzsel készült. Tojásos változatával már felnőttként találkoztam, olyan nagyon nem is nyerte el a tetszésemet, pedig a lecsó – ami számomra egyértelműen rizses volt, nem is kellet hozzá jelző – nagy kedvencem. Egy dolog változott az évek folyamán: mostanában rizs nélkül főzöm, gondolván azokra, akik tojással szeretik.

Van ezen kívül a puccos lecsó, ahogy azt KM nevezi, ez a ratatouille, amibe - szintén érzés szerinti mennyiségben - kerül padlizsán és cukkini.

Ez a bejegyzés tehát kilóg a sorból, mert nem írok pontos mennyiséget. És nem is azért születik, hogy feltaláljam a spanyolviaszt. Pusztán azokat szeretném bátorítani, akiknek a főzés egyelőre nehezebben megy, bátortalanabbak, nem mernek „érzésből” főzni. A lecsóval bátran lehet kísérletezni, elrontani nem nagyon. (Kivéve, amikor például elsózza az ember, de van az a mennyiségű alkohol, aminek az elfogyasztása után mindenki nagy lelkesedéssel veti rá magukat a fazékra, és eszi nagykanállal a lecsót. Másnap, tiszta fejjel, két deci vízzel, és tojással „hígítva” nem is értettük, miért nem jutott eszünkbe este is, hogy a sósságán lehet javítani. Tehát megoldás minden esetben létezik!)

Ettem már százfélét: olyat, amiben több volt a paprika, mint a hagyma és paradicsom. Olyat, amiben a hagyma nagyra/kicsire volt vágva, szintúgy a paprika. Amiben volt, vagy nem volt kolbász, virsli, szalonna. Nem tudom, melyik milyen recept alapján készült, hiszen mondom, azt sem tudtam, hogy van recept. Mindegyik nagyon finom volt, megjegyeztem, hogyan lehet még elkészíteni, majd főztem úgy, ahogy éppen a kedvem tartotta, érzésből.

A legutóbbi nagyon puccos lett, ebben volt szalonna, kolbász, padlizsán és cukkini is. A zöldségek arányára különösebben most sem figyeltem. És komolyan mondom, miután egy héten belül három lecsót is kóstoltam – másik kettőt nem én főztem – így is a világ legjobb lecsója lett. Mint ahogy a másik kettő is az volt…

Hozzávalók:

hagyma – két és fél nagy fej
paprika – kb fél kg körül lehetett
paradicsom – ez is majdnem fél kg volt
szalonna – egy darabot felkockáztam
kolbász – fél szál
cukkini – egy kisebb
padlizsán – egy nagyobb fele
só

A szalonnát felkockáztam, hagymát nem túl apró kockákra vágtam, a paprikát csíkokra. A paradicsomnak lehúztam a héját, és szintén nagyobb darabokra vágtam. A kolbászt felkarikáztam.

A szalonnát beletettem a fazékba, kiolvasztottam a zsírját. Rádobtam a kolbászkarikákat, azokat is kicsit pirítottam, majd a hagyma következett. Bő tíz percig kevergettem, majd a paprikát is beletettem, és fedő alatt hagytam párolódni, néha megkevertem. Azután beletettem a paradicsomot, sóztam, és néhány percig hagytam rotyogni. Közben a padlizsán kockákra vágtam, a cukkinit vékony szeletekre. Előbb a padlizsánt tettem bele, majd néhány percre rá a cukkinit. Amikor ez utóbbi majdnem puha volt, elzártam a gázt, és tálaltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.