Paradicsomos sárgaborsót főztünk a menekülőknek

Fotó: Krumpli Béla

Lehet hivatkozni ezer dologra, mondani bármit, felelősséget hárítani, de a menekültek kisebb-nagyobb csoportokban, naponta többször, sokszor, sokan jönnek. Legtöbbjüknél semmilyen csomag nincs, a szerencsésebbeknek van némi pénze, vagy ékszere, és nem egyedül indult útnak, hanem a családdal együtt. Nem ismerik a nyelvet, nagyon más kultúrából érkeznek, éhesek, fáradtak. A tévéhíradók és minden ellenére elképzelni sem lehet, mi milyen az, amikor már lefejezték a szomszéd apát/anyát/gyereket, amikor egy ember annyira elkeseredett, hogy azt mondja: indulunk. Vagy amikor egy apa útnak indítja a fiát azzal a reménnyel, hogy menjen, próbáljon szerencsét annak ellenére, hogy tudja: a szerencse sok ezer kilométerrel odébb van, roppant megfoghatatlan, és nem lehet tudni, hogyan érnek oda.

Ezek az emberek pont olyanok, mint mi. Ezek az emberek nem azért érkeznek csapatostól, hogy bennünket, európaiakat bosszantsanak. Nem azért hozzák magukkal a gyereküket, hogy megessen rajtuk a szívünk. De amikor éjfél körül is pici gyerekes családok vannak a Nyugati pályaudvar előtt, akkor arra nem lehet mit mondani. Nem lehet elintézni azzal, hogy nem a mi dolgunk. Akkor oda kell menni, és valamit tenni kell. Ezek az emberek most vannak itt, most van szükségük segítségre. Ha mi is megrántjuk a vállunkat, semmivel sem leszünk mások, mint azok, akiknek ugyan feladata lenne foglalkozni velük, de szintén megvonják a vállunkat.

Ne legyenek illúzióink. Már most nagyon sok menekült érkezik Budapestre, és állítólag egy hosszú folyamatnak az elején tartunk. Érkeznek reggel, az első vonattal, és ez így megy, nap, mint nap, az utolsóig. Azért jönnek Budapestre, mert a határátlépésnél 14, vagy 48 órát kaptak arra, hogy eljussanak valamelyik táborig. Ehhez valahol át kell szállniuk, sokuknak Budapesten.

Az alábbi szöveget a szegedi civilek írták, miután az a vád érte őket, hogy miattuk nem értik a menekültek, hogy mit kell tenniük a továbbiakban:

"Szegedre hektikusan kapjuk az embereket Nagyfáról, és az idegenrendészetről. Ahol naponta elméletileg 500-700 embert kell(ene) iktatniuk, ugyanis NAPONTA 600-700 embert szoktak lekapcsolni a zöldhatáron, itt-ott a rendőrök, és irány a rendszer innentől (mi reggel megkapjuk a pontos számot, hány gyerek, hány felnőtt, hány nő)!

Az idegenrendészeten hosszabbított nyitvatartással 12 óráznak most már hetek óta az ottani alkalmazottak. Egyedül azt tudom a rovásukra írni, hogy sokszor családokat szakítanak szét (szerintem tudtukon kívül), ugyanis tegnap előtt tömegesen voltak olyan családok, apa-fia, testvérek, akiket úgy küldtek táborba, hogy egyik Debrecenbe, a másik Bicskére.

A menekültek, ha Nagyfáról jönnek, egy busz hozza őket a vasútállomásig, ott találkoznak velünk először. Ha az idegenrendészeten a város központja felé indulnak, nos ott is vannak önkéntesek, akik próbálják elmagyarázni, hogy a szegedi Árkád, az még nem Debrecen, és 'irányba teszik' őket az állomás felé (itt van egy elkallódó százalék, vagy akiket levadásznak a taxisok, és úgy kerül Pestre, nyilván ő információt sem fog a taxiban kapni).

Gyakorlatilag ezek az emberek azt sem tudják, merre vannak arccal, mikor találkozunk velük.

Az állomáson kapnak enni, inni, ha tudunk ruhát adni, akkor azt is, tisztálkodhatnak minimálisan (hajmosás, borotválkozás, fogmosás), és - itt magamról tudok csak beszélni- egyesével ellenőrizzük a papírjaikat, akinek gyógyszer/orvosi ellátás kell, azt biztosítjuk.

Megkérjük az angolul beszélő pár embert, hogy fordítson, és elmondjuk, elpantomimozzuk, hogy
nr.1 today you are legal imigrant, next day you are legal imigrant, day three, you are illegal if no camp, so go to camp today, tomorrow
nr.2. a faházra is kifüggesztett ARAB ÉS ANGOL NYELVŰ papírokat mutatjuk nekik a jogaikról, amit a Helsinki biztosított nekünk
nr.3 - szintén elpantomimezzük, hogy TO DEBRECEN "'TÚ TRÉJN" six stop with the train to CEGLÉD, than other train to DEBRECEN.

Mindig elmondjuk, hogy vannak segítők, akik várnak rájuk Cegléden, illetve Debrecenben. Utána elmondjuk az ilyen fajta infókat Vámosszabadinak és Bicskének is.

Részemről még a vonatra is felkísérem őket, elmondom, hogy free toilet van a vagonban, hogy menjenek egészen a legeslegeslegvégéig, budapest nyugati, 12 megálló után, amikor egy hatalmas palotaszerűt látnak sok-sok vonattal, ott szálljanak le.

Ahogy elindul a vonat, azonnal szólunk Pestnek/vagy Debrecennek+Ceglédnek, részemről ilyen formában, neten: Szegedről 15.40essel 2 nő kb. 8gyerek 10ffi ha jól számoltam. Cél vámosszabadi. Érk nyugatiba 18.10.
De valakinek nincsen okostelója, az írni szokott arra a számra, amit aznapra megadtok.

ENNÉL TÖBBET TENNI NEM TUDUNK, KÖSZÖNJÜK A MEGÉRTÉSETEKET."

Budapesten, meg a többi állomáson, szintén civilek fogadják őket, és próbálják ismét elmagyarázni, hogy mi a teendő. Miután a Nyugati pályaudvar területén nem tartózkodhatnak huzamosan, páran várják őket a vonatnál, és elmutogatják, hogy menjenek előre, ki az utcára, ott vannak a többiek, tőlük kapnak segítséget. Kint aztán jó esetben már valamennyire tudnak kommunikálni, mert legalább egy menekült tud valamennyit angolul, vagy éppen van ott egy önkéntes, aki a menekültek nyelvét beszéli. Ismét átnézik a papírjaikat, csoportokba szervezik őket, egy másik önkéntes átkíséri őket arra az állomásra, ahonnan indul a vonat a menekülttábor felé. És persze eligazítják, tájékoztatják mindazokat, akik ott mennek el, és érdeklődni kezdenek, hogy mivel segíthetnének.

Közben a Mozsár utcában állandóan készülnek az egységcsomagok, fogadják az adományokat, koordinálnak, pakolnak, hozzák-viszik a csomagokat a Nyugati és a Mozsár utca között. Mikor mire van szükség. Az önkéntesek akkor is a útba ejtik a Nyugatit, Keletit, ha éppen sietnek, mert hátha van valaki, akinek azonnal segítség kell. Ha ilyet találnak, a facebook-csoportban jelzik, mások azonnal intézkednek. Gyógyszert, fogorvost, orvost, embereket kerítenek elő.

A fenti leírásból úgy tűnhet, mintha minden rendben lenne, van sok önkéntes, meg rendezettség, meg adomány, de igazság szerint nagyon sérülékeny és esetleges a rendszer. Miután nincs egy összefogó szervezet, mindenki megy, és feltalálja magát. Még az sem biztos, hogy lesz, aki megmondja, hogy mit csináljon, mert 100 fele figyelnek. De munka mindig van, és két perc alatt bele lehet tanulni. Az elején szervezetlennek tűnik az egész, van, amikor türelmetlenebbek az önkéntesek is, dehát nekik nem az a dolguk, hogy lelket kenegessenek. Senkiről nem lehet tudni, hogy meddig lesz ott, hányszor jön még. De az szinte biztos, hogy aki egyszer beteszi a lábát, és kettő percre megáll azt követően is, hogy letette az adományt, pár óra erejéig ott ragad.

Meleg ételt osztani nem legális, ÁNTSZ-engedélyek kellenének. Amikor tegnap elindultunk, ezt nem tudtuk. Aki emiatt nem főz, az vigye be az alapanyagokat a Mozsár utcába.

Mi tegnap 22 nagy adag főételt vittünk ki a Nyugatihoz, 27 másodperc alatt kapkodták szét. Ha a dobozokat nem számolom, 3000 forintunkba került, és nem a legolcsóbb helyeken vásároltunk...

Hozzávalók (22 nagy, vagy 35 kisebb adaghoz):

1 kg répa
1 kg hagyma
1 kg sárgaborsó
1,5 kg rizs
2 liter paradicsomsűrítmény
2,5 dkg arab fűszerkeverék
olaj, só

A sárgaborsót átmostam, és kb 1,5 órára meleg vízbe áztattam. A zöldségeket megpucoltam, a hagymát apróra vágtam, a répát karikára. A hagymát kb 1 dl olajon megdinszteltem, rádobtam a répát, és fedél alatt 10 percig pároltam. Beleöntöttem a sárgaborsót, fűszereztem, felöntöttem vízzel, és át-át keverve majdnem puhára főztem. Ekkor beleöntöttem a paradicsomsűrítményt, és 10 perc alatt készre főztem. (A levét nem kell elfőnie, az lucskossá teszi a rizst.)

Főtt rizzsel dobozba raktuk, és a Nyugati Pályaudvarnál tálaltuk. Utána átmentünk a Mozsár utcába, ahol Krmpl hol sajtot reszelt, hol cipekedett, én meg szendvicset csomagoltam öt órán keresztül.

A csomagokat az alábbi helyeken lehet leadni:
- The Caledonia Pub: Budapest, VI. Mozsár u. 9. - 14-01 óra között, minden nap
- Klub Rádió: Budapest, III. Bokor utca 1-3-5 (parkoló felől) - munkaidőben, 8-16 óra között
- a szegedi, ceglédi, bicskei állomásokon is örömmel fogadják az önkéntesek a csomagokat!

Mindenkit kérnek, hogy a pályaudvarokra ne vigyenek adományt. Nagyon nehéz kezelni, és osztani, ott más dolgokra kell figyelni.

Arról, hogy mivel segítheted a menekülő embereket, egy másik bejegyzésben olvashatsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.